All right!

Most, vagy soha! Ha nem írom le elfelejtem.

Mondjuk kezdem pénteknél, mert azelőtt sok izgalom nem volt. Vagyis, volt, azt hiszem... vagy mégsem? A koncert a kolozsvári rádiónál. Csak péntek előtt kellett legyen, mert utána már biztos nem volt. Szóval az a koncert egészen jó volt, leszámítva, hogy nem voltam szellemi és fizikai képességeim csúcsán, de megérte elmenni. Hogy mekkora haja volt annak a csajnak...

Térjünk vissza juhainkhoz. Pénteket kinevezem az első tavaszi napnak. Miután kijöttünk a teremből, le kellett vegyem a kabátom. Szóval tavasz volt. Sütött a napocska, meg minden. A Pubban "nagy" fesztivál volt. Truda volt a headliner. MIvel nem voltam nagyon kidögölve, gondoltam elmegyek. S el is mentem. Meghallgattunk egy jó bandát és egy szar bandát. Mire fellépett Truda elkezdett fájni a derekam, s elegem lett az egészből. Jobbnak láttam hazahúzni.

Szombat reggel kezdtem készülni lelkileg a "Csatorna javítás Désen" projekt lebonyolítására. Mit is lehetett volna jobbat csinálni egy ilyen szép napsütéses szombaton, mint megjavítani a csatornát. A szilikont már megvettem a Dedeman-ban. Már csak egy nitszeg harapófogóra vágytam. Én úgy emlékezem, hogy van otthon, de időközben kiderült, hogy csal az emlékezetem. Megálltam a központban szerencsét próbálni. Szerencsém volt. Kaptam szerszámot az 101 articole-ban. Gyanúsan olcsó volt. Úgy is lehetett dolgozni vele. Rájöttem aztán, hogy miért volt olcsó.... mert szar. Most már mindegy. Úgy ahogy, de sikerült elvégezni vele a munkát. Közben Endre hívogatott, hogy egyeztessünk a Wisperblast koncerttel kapcsolatosan.  Volt ott vágás, fúrás, csavarás, létrára fel, létráról le. A lényeg hogy sikerült valamennyire megoldani a problémát.

Aztán a "kabana" fedelét is rendbe kellett rakni egy kicsit, mert fújta el a szél. Pamacsot is kiengedtem egy kicsit futkorászni, addig összesepertem az udvarát. Mire mindent befejeztem este lett, s kelltt indulni visszafele. Épp hogy tisztálkodtam, s mentem is a Downtown-ba. Endrével ketten szedtük be a pénzt. Én voltam a pecsétfelelős. Megmondták, hogy a pecsétre NAGYON kell vigyázni. Pár dobigálás után el is ejtettem, és el is vette tőlem a pincér csaj, de én nem adtam fel és újra elvettem.

Vasárnapra szalonnasütés volt beprogramálva. Úgy délután fele indultuk el. Rá kellett jöjjünk, hogy még sokan mások is sütős programot terveztek maguknak vasárnapra, és 20 kilométeres körzetben, mindenütt emberek és kocsik voltak egymás hegyén-hátán az erdő szélén. Mivel az erdő széle túl zsúfolt volt, az erdőben telepedtünk le, ahol még hó volt és sár, de legalább nem volt tömeg, és manele. Attól eltekintve, hogy mindenféle szabály tiltja az erdőben a tűzgyújtást, én megtettem, mert a túlélésünkről volt szó. Muszáj volt megsütni azt a szalonnát. Csak kis diszkrét tüzet raktam, úgysem volt mi felgyúljon, mert minden nedves volt még. Sokat nem ültünk, mert az erdőben hideg volt. Lehet hogy ott fáztam meg. Vagy nem tudom, de a tegnap előtt nagyon szarul voltam. A tegnap meg egyfolytában taknyoltam. Ma mintha egy fokkal jobb lenne.

Ja, vasárnap még voltunk az Ördögtérgye-féle előadáson, ami egészen jó volt. Attól eltekintve, hogy nem vagyok témában a különböző tájegységek táncstílusával, nem volt unalmas az előadás. Nekem minden legényes egyforma. Minden páros csárdás. Elég szar lehet nekem. De ezzel még lehet élni.