Published with Blogger-droid v1.7.4
2012. október 25., csütörtök
2012. szeptember 27., csütörtök
gondolatok az irodában
Amíg kiderül, hogy harmadszorra hogyan kell úrja csináljam amit már va háromszor újra csináltam, gondoltam írok ide egy pár sort, ha már jutubozni és fészbukozni nem lehet. Újra kell csinálni, mert a pénz beszél és a kutya ugat, és ugye az a cég politika hogy a leg olcsóbb a leg jobb. Tehát ha két könyök közül egyik 20 euróval olcsóbb, az a legjobb, s újra kell csinálni az egész dolgot. Mindegy, ezért fizetnek, szeretem csinálni, u h nekem mindegy. Basszák meg, nekem nyóc, csak már rég meglehetne ha mindenki rendesen végezné a dolgát, mint én :D.
Közben készülök lelkileg a norvégiai nagy hidegre. Jól ki fogom ott a telet. Kell vegyek egy jó bakancsot, gyapjú zoknit.
Közben nekifogtam dolgozni.....
2012. július 15., vasárnap
Algyógy képekben
Balra Endre, jobbra az etióp gyermek próbálja számba vétetni magát, de nem megy neki
Ahogy az Auróra mondja: "Hanyatt fekve nézz az égre, jól teszed ha baszol az egészre"
2012. április 4., szerda
Írjak egy pár sort.
A múlthét előtti hét csúcspontja a "Születésnap" volt. A kaja nem sok, a cselekmény extrém. Jobb ha az ember nem éli bele nagyon magát.
Váróterem projekten is voltunk.
A múlt hét csúcspontja az orosházai kiruccanás. Napsütés, szél, zaklatott a szamár, locsipocsi, slambuc, Gyula, Békéscsaba. Kb. ennyi.
A múlthét előtti hét csúcspontja a "Születésnap" volt. A kaja nem sok, a cselekmény extrém. Jobb ha az ember nem éli bele nagyon magát.
Váróterem projekten is voltunk.
A múlt hét csúcspontja az orosházai kiruccanás. Napsütés, szél, zaklatott a szamár, locsipocsi, slambuc, Gyula, Békéscsaba. Kb. ennyi.
2012. március 29., csütörtök
2012. március 22., csütörtök
All right!
Most, vagy soha! Ha nem írom le elfelejtem.
Mondjuk kezdem pénteknél, mert azelőtt sok izgalom nem volt. Vagyis, volt, azt hiszem... vagy mégsem? A koncert a kolozsvári rádiónál. Csak péntek előtt kellett legyen, mert utána már biztos nem volt. Szóval az a koncert egészen jó volt, leszámítva, hogy nem voltam szellemi és fizikai képességeim csúcsán, de megérte elmenni. Hogy mekkora haja volt annak a csajnak...
Térjünk vissza juhainkhoz. Pénteket kinevezem az első tavaszi napnak. Miután kijöttünk a teremből, le kellett vegyem a kabátom. Szóval tavasz volt. Sütött a napocska, meg minden. A Pubban "nagy" fesztivál volt. Truda volt a headliner. MIvel nem voltam nagyon kidögölve, gondoltam elmegyek. S el is mentem. Meghallgattunk egy jó bandát és egy szar bandát. Mire fellépett Truda elkezdett fájni a derekam, s elegem lett az egészből. Jobbnak láttam hazahúzni.
Szombat reggel kezdtem készülni lelkileg a "Csatorna javítás Désen" projekt lebonyolítására. Mit is lehetett volna jobbat csinálni egy ilyen szép napsütéses szombaton, mint megjavítani a csatornát. A szilikont már megvettem a Dedeman-ban. Már csak egy nitszeg harapófogóra vágytam. Én úgy emlékezem, hogy van otthon, de időközben kiderült, hogy csal az emlékezetem. Megálltam a központban szerencsét próbálni. Szerencsém volt. Kaptam szerszámot az 101 articole-ban. Gyanúsan olcsó volt. Úgy is lehetett dolgozni vele. Rájöttem aztán, hogy miért volt olcsó.... mert szar. Most már mindegy. Úgy ahogy, de sikerült elvégezni vele a munkát. Közben Endre hívogatott, hogy egyeztessünk a Wisperblast koncerttel kapcsolatosan. Volt ott vágás, fúrás, csavarás, létrára fel, létráról le. A lényeg hogy sikerült valamennyire megoldani a problémát.
Aztán a "kabana" fedelét is rendbe kellett rakni egy kicsit, mert fújta el a szél. Pamacsot is kiengedtem egy kicsit futkorászni, addig összesepertem az udvarát. Mire mindent befejeztem este lett, s kelltt indulni visszafele. Épp hogy tisztálkodtam, s mentem is a Downtown-ba. Endrével ketten szedtük be a pénzt. Én voltam a pecsétfelelős. Megmondták, hogy a pecsétre NAGYON kell vigyázni. Pár dobigálás után el is ejtettem, és el is vette tőlem a pincér csaj, de én nem adtam fel és újra elvettem.
Vasárnapra szalonnasütés volt beprogramálva. Úgy délután fele indultuk el. Rá kellett jöjjünk, hogy még sokan mások is sütős programot terveztek maguknak vasárnapra, és 20 kilométeres körzetben, mindenütt emberek és kocsik voltak egymás hegyén-hátán az erdő szélén. Mivel az erdő széle túl zsúfolt volt, az erdőben telepedtünk le, ahol még hó volt és sár, de legalább nem volt tömeg, és manele. Attól eltekintve, hogy mindenféle szabály tiltja az erdőben a tűzgyújtást, én megtettem, mert a túlélésünkről volt szó. Muszáj volt megsütni azt a szalonnát. Csak kis diszkrét tüzet raktam, úgysem volt mi felgyúljon, mert minden nedves volt még. Sokat nem ültünk, mert az erdőben hideg volt. Lehet hogy ott fáztam meg. Vagy nem tudom, de a tegnap előtt nagyon szarul voltam. A tegnap meg egyfolytában taknyoltam. Ma mintha egy fokkal jobb lenne.
Ja, vasárnap még voltunk az Ördögtérgye-féle előadáson, ami egészen jó volt. Attól eltekintve, hogy nem vagyok témában a különböző tájegységek táncstílusával, nem volt unalmas az előadás. Nekem minden legényes egyforma. Minden páros csárdás. Elég szar lehet nekem. De ezzel még lehet élni.
Most, vagy soha! Ha nem írom le elfelejtem.
Mondjuk kezdem pénteknél, mert azelőtt sok izgalom nem volt. Vagyis, volt, azt hiszem... vagy mégsem? A koncert a kolozsvári rádiónál. Csak péntek előtt kellett legyen, mert utána már biztos nem volt. Szóval az a koncert egészen jó volt, leszámítva, hogy nem voltam szellemi és fizikai képességeim csúcsán, de megérte elmenni. Hogy mekkora haja volt annak a csajnak...
Térjünk vissza juhainkhoz. Pénteket kinevezem az első tavaszi napnak. Miután kijöttünk a teremből, le kellett vegyem a kabátom. Szóval tavasz volt. Sütött a napocska, meg minden. A Pubban "nagy" fesztivál volt. Truda volt a headliner. MIvel nem voltam nagyon kidögölve, gondoltam elmegyek. S el is mentem. Meghallgattunk egy jó bandát és egy szar bandát. Mire fellépett Truda elkezdett fájni a derekam, s elegem lett az egészből. Jobbnak láttam hazahúzni.
Szombat reggel kezdtem készülni lelkileg a "Csatorna javítás Désen" projekt lebonyolítására. Mit is lehetett volna jobbat csinálni egy ilyen szép napsütéses szombaton, mint megjavítani a csatornát. A szilikont már megvettem a Dedeman-ban. Már csak egy nitszeg harapófogóra vágytam. Én úgy emlékezem, hogy van otthon, de időközben kiderült, hogy csal az emlékezetem. Megálltam a központban szerencsét próbálni. Szerencsém volt. Kaptam szerszámot az 101 articole-ban. Gyanúsan olcsó volt. Úgy is lehetett dolgozni vele. Rájöttem aztán, hogy miért volt olcsó.... mert szar. Most már mindegy. Úgy ahogy, de sikerült elvégezni vele a munkát. Közben Endre hívogatott, hogy egyeztessünk a Wisperblast koncerttel kapcsolatosan. Volt ott vágás, fúrás, csavarás, létrára fel, létráról le. A lényeg hogy sikerült valamennyire megoldani a problémát.
Aztán a "kabana" fedelét is rendbe kellett rakni egy kicsit, mert fújta el a szél. Pamacsot is kiengedtem egy kicsit futkorászni, addig összesepertem az udvarát. Mire mindent befejeztem este lett, s kelltt indulni visszafele. Épp hogy tisztálkodtam, s mentem is a Downtown-ba. Endrével ketten szedtük be a pénzt. Én voltam a pecsétfelelős. Megmondták, hogy a pecsétre NAGYON kell vigyázni. Pár dobigálás után el is ejtettem, és el is vette tőlem a pincér csaj, de én nem adtam fel és újra elvettem.
Vasárnapra szalonnasütés volt beprogramálva. Úgy délután fele indultuk el. Rá kellett jöjjünk, hogy még sokan mások is sütős programot terveztek maguknak vasárnapra, és 20 kilométeres körzetben, mindenütt emberek és kocsik voltak egymás hegyén-hátán az erdő szélén. Mivel az erdő széle túl zsúfolt volt, az erdőben telepedtünk le, ahol még hó volt és sár, de legalább nem volt tömeg, és manele. Attól eltekintve, hogy mindenféle szabály tiltja az erdőben a tűzgyújtást, én megtettem, mert a túlélésünkről volt szó. Muszáj volt megsütni azt a szalonnát. Csak kis diszkrét tüzet raktam, úgysem volt mi felgyúljon, mert minden nedves volt még. Sokat nem ültünk, mert az erdőben hideg volt. Lehet hogy ott fáztam meg. Vagy nem tudom, de a tegnap előtt nagyon szarul voltam. A tegnap meg egyfolytában taknyoltam. Ma mintha egy fokkal jobb lenne.
Ja, vasárnap még voltunk az Ördögtérgye-féle előadáson, ami egészen jó volt. Attól eltekintve, hogy nem vagyok témában a különböző tájegységek táncstílusával, nem volt unalmas az előadás. Nekem minden legényes egyforma. Minden páros csárdás. Elég szar lehet nekem. De ezzel még lehet élni.
2012. március 15., csütörtök
A tegnap nagy haladás történt nálam az operációs rendszerek terén. Ez a haladás exponenciális, nem lineáris, mivel a Vista használatának élményeit kihagytam az életemből, remélem ezt öregkoromban nem fogom bánni. Szóval az Ubuntuval a hócipőm megtelt, és Tamás haver volt olyan kedves hogy nekem adta az ingyenes 7-es Vindóz licenszét. Örök hálám fogja üldözni ezért. Mikor nem tudtam elindítani a letöltő programot az Ubuntuban, már kezdtem megijedni, hogy nem tudom teljesíteni a napi tervet, és frusztrált leszek, és rosszul fogok aludni, és reggel rosszul fogok kelni, és ez kihatással lesz erre az egész gyönyörű napra, amikor itt kell ülni fél 5-ig munkában mert az Öreg, a Seko Atyaúristene szólni fog a néphez, lenn a műhelyben. Kár lett volna egy ilyen napot elrontani. Na, de megoldottam a problémát, mert behatoltam Ildikóhoz és ott sikerült letölteni a kittet, aztán amíg tisztálkodtam, fel is instalálódott, úgy hogy most boldog ember vagyok.
Ez a kis sikerélmény jól jött miután a gyúrás szarul ment, és utolért egy kis bág pulá hangulat. Szerencsére a mosogatás és a főzés jobb kedvre derített.
Ja, a reggel nem fütyörészett a rigó....
Ez a kis sikerélmény jól jött miután a gyúrás szarul ment, és utolért egy kis bág pulá hangulat. Szerencsére a mosogatás és a főzés jobb kedvre derített.
Ja, a reggel nem fütyörészett a rigó....
2012. március 14., szerda
2012. március 11., vasárnap
Na, eltelt ez a hét is. Nagy akciók nem voltak. Munkát nem küldtek, u h nagyjából csak pöcsöltem. Március 8 nagy ünnep. Meg kellett adni neki a tiszteletet. ÓÓÓ basztikuli, most jut eszembe h tegnap volt Ildikó nap... na, jó. Most már mindegy... Szóval megünnepeltük a március 8-at virággal, sütivel, borral, rizses hússal, annak rendje módja szerint. Pénteken kimenős nap volt. Lementem a stúdióba találkozni Endrével és Zolikával. Ott volt egy együttes. Valami tinik. Megnéztük a csajok seggét. Osztályoztuk, kategorizáltuk. Valamivel el kellett ütni az időt. Közben vitattuk, hogy mit csináljunk ha elhúz az együttes. Abban maradtunk, hogy elmegyünk segíteni Zolikának takarítani a tesójával, valahol a györgyfalviban, valami irodákban, hogy szabaduljon hamarabb, s aztán elmegyünk valahova sörözni.
Táttyé, láttam még modern irodaépületeket, de ilyet mint ez még nem. Mondjuk az irodák nem voltak különösek, de a konyhában mosogató gép, kanapé, hatalmas LCD tévé, csocsó asztal, babzsák, Wii konzol. Hát a pofám kissé leszakadt. Egy IT cég működik az épületben. Hát nem semmi. Van ahol relaxáljanak a kockafejek. Ittunk egy kávét, aztán lementünk a földszintre, nekifogni a munkának. Még voltak alkalmazottak akik dolgoztak abban az órában, úgy hogy nem mehettünk mind a hárman be az irodába. Én felmentem tévét nézni.
Mire befejezték sikeresen elálmosodtam. Már majdnem azon a ponton voltam, hogy haza megyek sörözés helyett, de a kinti hideg felébresztett, és elmentünk az Up Town-ba. Ittam egy fél szar Ursust. Azt sem fogok többet inni soha. Annyira szar, hogy csak. Valamikor 2 körül értem haza. Számoltam is, hogy túl sokat nem fogok aludni.
Reggel nem tudom mivel basztam el az időt, de tudom hogy a végén már kellett csipkedjem magam. A próba jól ment egy ideig, amíg oda állt az eszem. Aztán kezdett nem oda állni. Közben eszembe jutott, hogy ki kell fizessem a telefonom is. Meg kell menjünk gyúrni is, ajjjaj. Hamar hazavittem Tamást, elmentem kifizettem a telefont, elmentem Attiért, hazajöttem a felszerelésért, aztán a teremhez. Szegény Attilának hányingere lett az iramtól :D. Na de elmúlt neki. Olyan szépen sütött a napocska. Ejsze itt a tavasz. Aztán hazajöttem, s gondolkoztam, hogy feküdjek le, de aztán mégsem feküdtem le. Nem tudom mivel húztam el az időt. Azt hiszem számítógépeztem. Aztán mosogattam. Aztán este lett. Aztán lefeküdtem fél9 körül. Még néztem egy kicsit a tévét, de elaludtam nemsokára, mert nem volt semmi normális.
Ma megyek Désre, meg Évikéhez, ha belefér. Délután színház. Óz, a nagy varázsló.
Táttyé, láttam még modern irodaépületeket, de ilyet mint ez még nem. Mondjuk az irodák nem voltak különösek, de a konyhában mosogató gép, kanapé, hatalmas LCD tévé, csocsó asztal, babzsák, Wii konzol. Hát a pofám kissé leszakadt. Egy IT cég működik az épületben. Hát nem semmi. Van ahol relaxáljanak a kockafejek. Ittunk egy kávét, aztán lementünk a földszintre, nekifogni a munkának. Még voltak alkalmazottak akik dolgoztak abban az órában, úgy hogy nem mehettünk mind a hárman be az irodába. Én felmentem tévét nézni.
Mire befejezték sikeresen elálmosodtam. Már majdnem azon a ponton voltam, hogy haza megyek sörözés helyett, de a kinti hideg felébresztett, és elmentünk az Up Town-ba. Ittam egy fél szar Ursust. Azt sem fogok többet inni soha. Annyira szar, hogy csak. Valamikor 2 körül értem haza. Számoltam is, hogy túl sokat nem fogok aludni.
Reggel nem tudom mivel basztam el az időt, de tudom hogy a végén már kellett csipkedjem magam. A próba jól ment egy ideig, amíg oda állt az eszem. Aztán kezdett nem oda állni. Közben eszembe jutott, hogy ki kell fizessem a telefonom is. Meg kell menjünk gyúrni is, ajjjaj. Hamar hazavittem Tamást, elmentem kifizettem a telefont, elmentem Attiért, hazajöttem a felszerelésért, aztán a teremhez. Szegény Attilának hányingere lett az iramtól :D. Na de elmúlt neki. Olyan szépen sütött a napocska. Ejsze itt a tavasz. Aztán hazajöttem, s gondolkoztam, hogy feküdjek le, de aztán mégsem feküdtem le. Nem tudom mivel húztam el az időt. Azt hiszem számítógépeztem. Aztán mosogattam. Aztán este lett. Aztán lefeküdtem fél9 körül. Még néztem egy kicsit a tévét, de elaludtam nemsokára, mert nem volt semmi normális.
Ma megyek Désre, meg Évikéhez, ha belefér. Délután színház. Óz, a nagy varázsló.
2012. március 7., szerda
Ha nem kulturálódunk, akkor iszunk és züllünk. Így kell ezt csinálni. Már pénteken kezdetem hangolódni a szombati bulira. Gyúrás után elmentem Zolikához az állványért. Jó hogy, én kell elmenjek érte, mikor ő kérte kölcsön. Nem basztam le mert el volt kenődve a gyermek. Csak a hülye kutya vitte fel a cukromat, mert rám ugrált a sáros mancsaival. Közben megérkezett Endre is, és eldöntöttük, hogy elmegyünk inni, mint a nagyok. Zolika végig rinyált mint egy hisztis nő (majdnem más szót használtam a "nő" helyett). Éhes is volt, meg semmi nem tetszett neki. Valahogy kikötöttünk a Bulgakovban. Mivel a belem tele volt spagettivel, nem akartam sört inni, hogy az meg jobban felfújjon, bort rendeltem, aztán azt nyalogattam amíg a fiatalok megették a kajájukat, s megitták a sörüket. Közben megbeszéltük a nő ügyeket. Aztán a a fiataloknak bulizhatnékuk lett. Nekem nem lett. Végül mindenki hazahúzott mert nem volt kivel bulizni mennie. Nekem meg muszáj volt lefeküdni, mert próbára kellett menni reggel.
Összeszedtem Tamást, persze megint hamarabb értünk oda a kelleténél. Valahogy be is tudtunk menni. Nagy örömünkre éppen takarítás folyt a gyülekezeti teremben, és fel kellett cipelni az összes cuccot a másik helyre. Nem volt olyan vészes, na. Egészen jól ment a próba, egy ideig. Amíg oda tudtam figyelni, aztán kezdtem elbambulni.
Siettem haza. Be voltam indulva. Mehetnékem volt. De nagyon. Na, de a dolgok nem működnek olyan egyszerűen. Még kellett ezt-azt intézni. Meg enni. Olyan szép kocsikázós idő volt, hogy csak. Végre el tudtam menni Szebenbe a Forddal. Amíg a Ticoval jártam, csak arról álmodoztam, hogy egyszer megteszem az utat a Forddal, és majd meg tudom előzni a TIR-eket. Megérkeztünk Szebenbe a munka közepébe. Készültek a cuccok a gulyáshoz. Bevállaltam a hagyma pucolását és felvágását. A kés nem volt valami extra, úgy hogy nem volt egy leányálom, de meg lehetett csinálni. Közben megérkezett a két drusza, és előkerültek a poharak, és a Jagermeister. Na itt kezdtek érdekes lenni a dolgok. A druszával elég gyakran lehúztunk egy-egy shot-ot "arra a nagy ijedtségre", ami meg is hozta a hatását elég hamar. Begyűltek a népek, meglett a gulyás. Nekifogtunk enni. Állítólag nagyon csípett. Nekem nem tűnt fel. Aztán folytattunk az ivászatot. Aztán lementünk rázni egy kicsit a rongyot, meg DJ-kedtem, s ilyen érdekességek. Nem is hinné az ember, de táncoltam is.
Olyan 4-5 óra lehetett mikor lefeküdtem. Reggel volt egy kis fejfájás, de szerencsére elég hamar elmúlt. Reggelire VINETTA !!! Takarítás. Hazahúzás. Az üzlet éppen zárt a Szécsenyi téren, úgy hogy nem vehettem olcsón csáfát. Na, de volt a Kauflandban.
Összeszedtem Tamást, persze megint hamarabb értünk oda a kelleténél. Valahogy be is tudtunk menni. Nagy örömünkre éppen takarítás folyt a gyülekezeti teremben, és fel kellett cipelni az összes cuccot a másik helyre. Nem volt olyan vészes, na. Egészen jól ment a próba, egy ideig. Amíg oda tudtam figyelni, aztán kezdtem elbambulni.
Siettem haza. Be voltam indulva. Mehetnékem volt. De nagyon. Na, de a dolgok nem működnek olyan egyszerűen. Még kellett ezt-azt intézni. Meg enni. Olyan szép kocsikázós idő volt, hogy csak. Végre el tudtam menni Szebenbe a Forddal. Amíg a Ticoval jártam, csak arról álmodoztam, hogy egyszer megteszem az utat a Forddal, és majd meg tudom előzni a TIR-eket. Megérkeztünk Szebenbe a munka közepébe. Készültek a cuccok a gulyáshoz. Bevállaltam a hagyma pucolását és felvágását. A kés nem volt valami extra, úgy hogy nem volt egy leányálom, de meg lehetett csinálni. Közben megérkezett a két drusza, és előkerültek a poharak, és a Jagermeister. Na itt kezdtek érdekes lenni a dolgok. A druszával elég gyakran lehúztunk egy-egy shot-ot "arra a nagy ijedtségre", ami meg is hozta a hatását elég hamar. Begyűltek a népek, meglett a gulyás. Nekifogtunk enni. Állítólag nagyon csípett. Nekem nem tűnt fel. Aztán folytattunk az ivászatot. Aztán lementünk rázni egy kicsit a rongyot, meg DJ-kedtem, s ilyen érdekességek. Nem is hinné az ember, de táncoltam is.
Olyan 4-5 óra lehetett mikor lefeküdtem. Reggel volt egy kis fejfájás, de szerencsére elég hamar elmúlt. Reggelire VINETTA !!! Takarítás. Hazahúzás. Az üzlet éppen zárt a Szécsenyi téren, úgy hogy nem vehettem olcsón csáfát. Na, de volt a Kauflandban.
2012. március 1., csütörtök
A mai nap gyönyörűséges volt. Á, dehogy volt. Jó kómásan keltem, sok értelme nem volt annak hogy az este lefeküdtem fél 10-kor. Aztán a munkában valahogy eltöltöttem az időt. Tamás stresszelt a zenész CV-m kiállításával. Megcsináltam azt is nagy nehezen. Aztán eljött a várva várt pillanat is és hazajöhettünk. Kifizettem egy részét a gáznak. Persze, nem volt olyan egyszerű, mert csak automatával lehet fizetni, de rendes volt az egyik bácsi, és kinyomtatta nekem a régi számlát, és kifizettem.
Hazafele jövet láttam az Unicarm-ban hogy ott a legolcsóbb a csáfa, úgyhogy ezentúl onnan veszem. Aztán elkészítettem a költségvetést márciusra. Túl fogom élni ezt a hónapot is. Nem lesz profit, nullára jövök ki. ÉLJEN !!!
Kéne házit csinálni olaszból, de nincs hozzá kedvem....
Hazafele jövet láttam az Unicarm-ban hogy ott a legolcsóbb a csáfa, úgyhogy ezentúl onnan veszem. Aztán elkészítettem a költségvetést márciusra. Túl fogom élni ezt a hónapot is. Nem lesz profit, nullára jövök ki. ÉLJEN !!!
Kéne házit csinálni olaszból, de nincs hozzá kedvem....
2012. február 29., szerda
Megvolt a tegnap is a kultúra adag. Váróterem Projekt a Tranzit házban. Jó hogy oda rendelt Tamás háromnegyed nyolcra, aztán kellett fagyoskodni. Meg a földön kellett ülni, mert annyi ember volt. Jól elzsibbadt a seggem, meg a lábam, meg a hátam. A darab jó volt, könnyű, fiatalos, végül is az egyetemisták életéről szólt.
Fél 12-re értünk haza, úgy hogy ma problémás volt a felkelés, meg problémás a munkában is ülni.
Ma helyet cseréltem a kollégával. Vége az egész napos pöcsölésnek, mert itt látnak. Most mikor nincs munkám, kell tegyem magam h dolgozok. Még ha nem lennék ilyen álmos. De még mi lesz miután ebédelek... Mindegy, valahogy túlélem.
Délután gyúrás. Remélem nem lesz megint tömegnyomor mint hétfőn. ahogy közeledik a tavasz, úgy szaporodnak meg az izmosodni vágyók. S érdekes módon mindenki a felső testén dolgozik. Persze, ha kimennek a strandra, az kell legyen szép izmos, aztán a többi nem számít. Én ezeket elneveztem répa-embereknek.
Fél 12-re értünk haza, úgy hogy ma problémás volt a felkelés, meg problémás a munkában is ülni.
Ma helyet cseréltem a kollégával. Vége az egész napos pöcsölésnek, mert itt látnak. Most mikor nincs munkám, kell tegyem magam h dolgozok. Még ha nem lennék ilyen álmos. De még mi lesz miután ebédelek... Mindegy, valahogy túlélem.
Délután gyúrás. Remélem nem lesz megint tömegnyomor mint hétfőn. ahogy közeledik a tavasz, úgy szaporodnak meg az izmosodni vágyók. S érdekes módon mindenki a felső testén dolgozik. Persze, ha kimennek a strandra, az kell legyen szép izmos, aztán a többi nem számít. Én ezeket elneveztem répa-embereknek.
2012. február 28., kedd
a nagy visszatérés
Nem frissítem gyakran a blogom, de amikor megteszem, megváltoztatom a kinézetét. Kellett egy új kinézet, mert a sok látogató biztos unta már a régit, és a változtatás biztos a lelkiállapotomat is feldobja majd. A csajok vásárolnak maguknak új cipőt, én változtatom a blogom kinézetét. Olcsóbb, úgyis 5 millás a gázszámla... az elmúlt félévben elég sok minden történt de nagyjából ugyanott tartunk.
De nem. Híztam 5 kilót mióta gyúrok. Ez mégis csak egy fontos szempont. Mérföldkő az életemben. Még soha nem voltam 70 kilós.
S akkor új év, új lehetőségek, és reméljük a tavalyinál nyugodtabb év. Egyelőre rendben van (van egy fenét). De megtanultuk cserkész táborban, hogy ázunk, fázunk és nem pofázunk... csak úgy csendben, halkan, hogy senki meg ne hallja.
Időközben lebeszélem magam a motorbicikli vásárlásról is. Savanyú a szőlő, nem lehet megenni. Ez egy nagyon kedves kis mese. Jól megmaradt bennem azóta, mióta benne volt a könyvben valamikor az elemi iskolában. Még mindig látom magam előtt, ahogy a róka szépen ül és nézi a szőlőgerezdet amit nem tud elérni.
De nem. Híztam 5 kilót mióta gyúrok. Ez mégis csak egy fontos szempont. Mérföldkő az életemben. Még soha nem voltam 70 kilós.
S akkor új év, új lehetőségek, és reméljük a tavalyinál nyugodtabb év. Egyelőre rendben van (van egy fenét). De megtanultuk cserkész táborban, hogy ázunk, fázunk és nem pofázunk... csak úgy csendben, halkan, hogy senki meg ne hallja.
Időközben lebeszélem magam a motorbicikli vásárlásról is. Savanyú a szőlő, nem lehet megenni. Ez egy nagyon kedves kis mese. Jól megmaradt bennem azóta, mióta benne volt a könyvben valamikor az elemi iskolában. Még mindig látom magam előtt, ahogy a róka szépen ül és nézi a szőlőgerezdet amit nem tud elérni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)