Nem tudom ha megy a sör a paradicsommal és a feta sajttal. Mármint a paradicsoma fetasajttal gondolom megy, csak épp a sörös kombináció nem túl szerencsés ejsze. Majd holnap eldől. És jön rá a Pepito :)). Tökéletes vacsora. Nem tudom a csirkemáj mikor fog elkészülni, de már 9, és tízkor le kell feküdni, mint a bébik.
Na, de elég a mellébeszélésből.
Szóval kipiálhatom az ötödik országot. Eljött a szent nap, amikor elmentünk Krakkóba. Az utazás normálisan zajlott. Korán hajnalban mikor mentem forintot venni, tízezer forint helyett, tízezer eurót kértem... na de ennél több hülyeséget nem csináltam. A határnál baszogatták az egyik leánykát aki Váradon szállt fel, egy kicsit barnább volt a megszokottnál, és csak angolul lehetett vele értekezni. Kiderült h Kairóba megy. Végül békén hagyták szegényt.
Pesten vettem egy buszjegyet, mert Danika nem tudott eljönni értem a Népligetre, és megkérdeztem egy csajt, hogy hol kell felszálljak. Aztán azt mondta h ő is oda megy, és menjek vele. Jaj, két napig szerelmes voltam. Olyan aranyos volt, és szép göndör vörös haja, és olyan kedves volt, megkérdezte h hova megyek, honnan jövök, s aszonta szép lesz Lengyelország... Na, mindegy...
Megérkeztem a Michelinhez, Dani elvette a csomagom, és elküldött a plázába, mert neki még dolga volt va egy órát. Ott beragadtam egy könyvesboltba. Volt egy csomó jó akció, de gondoltam arra a pénzre inkább piát veszek, mert az hamarabb meglátszik rajtam mint az olvasás. Dani aztán megbippelt és kimentem találkozni vele. Elmentünk valami metró állomáshoz ahol megvártuk Kingát, s így édes hármasban hazamentünk ahol várt Ursus. Mind a ketten ki voltak purcanva, de azért nekifogtak főzni a drágák, és készítettek valami gombás csirkés paprikást, és volt mellé valami nokedli féleség. Finom volt nagyon.
Ez után elmentünk Danival digitális képkeretet vásárolni a kollégájának.
Szombaton korán ébredtünk és útnak indultunk. Szép az a része m.o.-nak a szlovák határ fele. Már nem tudom pontosan merre mentünk. De valami hegyes dombos vidék. Szlovákiában kellett matricát venni az autópályára. A néni beszélt magyarul, de pont úgy mint a Belga számban (Készüljél fel a hangulatra), érdekes volt azt a beszédet hallani :D. Az első pihenő Szlovákiában volt, egy síelő helyen. Voltak néhányan síelni. Aztán Krakkóig meg sem álltunk. Ott hamar megoldottuk a szoba átvevését, és el is indultunk várost nézni. Hát, szép város. Szép magas épületek. Elég sok zöld övezet. A központban rengeteg nép volt. Egy csomó magyar. Aztán kezdtünk éhezni, s gondoltuk jó ötlet lenne valami kaját venni, piát venni és vacsorázni.
Mivel Dani bereklámozta, hogy ott milyen olcsó a füstölt hal, muszáj volt füstölt halat vacsorázni. Már kezdett minden bajunk lenni a sétálástól és fáradtságtól, úgy hogy eléggé szedtük a lábunkat hazafele. Vettünk va háromféle sört is akkor este. Sörkóstoló következett. A Lech lett a nyertes. A hal meg fantasztikus volt.
Vasárnap reggel Kinga kiment Ursussal sétálni. Mi még ágyban maradtunk, amíg írt sms-t hogy talált egy bolhapiacot. NA, erre kiugrottunk az ágyból, és lementünk mi is szájat tátani. Nem volt sokkal különb mint egy román bolhapiac, úgy hogy nem estünk seggre ettől. Bolhapiac után elindultunk kávézót keresni, összefűzve városnézéssel.
Mentünk mendegéltünk, és rátaláltunk valami plázára. (Ami aztán kiderült, hogy nem is a legnagyobb). Hát program szerint 9-kor nyitott. Megnézem az órát. Háromnegyed kilenc. NA, jó, akkor egy negyedórát várunk, mert egy jó kávé csak megér egy annyi várakozást. Eltelt a negyedóra, s még mindig nem nyit a pláza. Hát, aztán rájöttünk, hogy az én órám román idő szerint jár. Ott meg lengyel idő van, vagyis egy órával hátrébb. Na, akkor felment a cukorkánk a koffeinhiány miatt is, biztos. Aztán valahova elhúztunk. Már nem tudom hova.
Utólag visszatértünk a plázába, és soppingoltunk. És vettem egy nadrágot, és egy sapkát. És ittunk kávét is.
Na, de aztán találtunk egy jó kávézó helyet, valami panziónál, ahol korán kezdték a programot. És aranyos volt a kiszolgáló csaj, csak nem lehetett beülni a vendéglő részlegbe mert szolgálták a reggelit a vendégeknek. Megittuk a kávét a sétálóban, ahol elég sok volt a kutyapiszok, de ez minket nem zavart. A krakkóiak nem nagyon szedik össze a kutyáik után a piszkot. Egyik nap a kávésnál egy kezdő csaj lehetett, mert kettőnknek annyit kávét csinált, mint a másik csak egynek. Szóval egy rövid kávé felét kaptuk, egyenként :). De hát, jól esett az is.
Aztán mind járkáltunk fel-alá. Egyik nap va 5 órát sétáltunk, hogy már mindenünk fájt. Hétfőn elmentünk Ausvicba. Nem volt valami felemelő élmény. De az egy olyan dolog amit meg kell nézni, ha már az ember a környéken van.
Aztán hazajövet majdnem depressziós lettem, u h meg kellett igyak egy sört, hogy legyen valamiféle hangulatom. Aztán kellett pisiljek, de nagyon. Aztán csak magyarországon pisiltem, de akkor már alig bírtam. Szóval örültem, hogy magyar földre kerültem.
