Ide mindenféle bejegyzések fognak kerülni. Nem filozofikus eszmefuttatások, hanem a szürke, és a színes hétköznapok eseményei... lehet nem lesz túl érdekfeszítő :)
2010. január 29., péntek
la tati n-i greu
Franc. Az ember soha sem elégedett, ha izgalmas az a baja, ha nem izgalmas, az a baj. Na, nem lehet minden nap Hawaii.
Hideg van, az iskoláját. Négy órát kell égjen a gáz, hogy kimelegedjen a szoba. De még akkor se melegszik ki rendesen. Mi a bánat van vele? Biztos kell tegyek rigliket a balkon ajtóra, mert ott jön be a francos hideg. Majd meglesz az is. jó hogy a halak nem fagynak meg. Szegények. Zavaros a vizük, nem tudom mi van azzal is. De majd kitanulmányozom. Amúgy elég jól bírják a halak az életet. Mostanában fényük sincs sok, mert kiégett az égő az éjjeli lámpában. Még a halak is szívnak, szegények . Örüljenek, hogy kapnak enni, ebben a szar gazdasági helyzetben :D.
Megtörtént az első lépés az akváriumfedél elkészítéséhez. Felvágattam az anyagot. Haladás. Hátha a jövő hétvégén sikerül össze is rakni. Még kell hozzá egy-két dolog. Ki kell takarítsam a szűrőt. Van baj elég.
Jó hogy most van 23 fok az irodában. Bezzeg hétfőn 8 fok volt. Le van bénulva az ultra-hiper-szuper-utolsógenerációs melegítő rendszer a nagy hideg miatt. Ezért kellett? Egy elektromos melegítővel fűtenek. És a víz is meg van fagyva a csőben, és nincs víz az épületben. Jól nézünk ki . Első osztályú irodák…. Azt mondják. De hát itt is működik az aranyszabály. Járná nuj ká várá.
Van féjszbuk ökkáuntom. Áll az eszem, hogy töröljem le a HI5-ost. Az már olyan elavult. Most a Facebook a király. Kell szerezzek sok sok ismerőst, hogy legyek menő.
Ma veszi meg Attila az új gitárt !!!! Jujj de izgulok !!!! Remélem hagy engem is játszni rajta. Most már fog kelleni én is vegyek egy újat, mert lemaradtam. Az Aria Pro 2 már nem olyan menő :(( , és kell vegyek egy kombót is :((. Kezdek nagyon lemaradni.
LEHET ÍGY ÉLNI ????!!!!!!
De az este ügyes voltam. Főztem paprikástot. I’m so good. Mehetek férjhez. Mondjuk egy kicsit csomós lett, de nem nagyok a csomók, és egy kicsit híg lett, de az se baj. A gyakorlat teszi a mestert. A következő jobb lesz.
Jééé :D, ma süt a napocska. Süt a nap, nehogy szomorú légy, lehetne százszor is roszabb…lalal. Van egy ilyen ének.
2010. január 25., hétfő
negyedik lecke
A sas üldögélt a fán és csak henyélt, nem csinált semmit.
Arra jött a nyúl, meglátta a sast, és azt kérdezte tőle:
„Lehetne, hogy én is csak üldögélek és nem csinálok semmit?”
„Persze, miért ne?” – mondta a sas.
A nyúl erre leült a földre a sas alá, és ő is henyélni kezdett. Hirtelen megjelent
a róka, ráugrott a nyúlra és megette.
A történet tanulsága:
Nagyon-nagyon magasan kell lenned ahhoz, hogy megtehesd, hogy
csak üldögélsz és nem csinálsz semmit.
Ezentúl, ez minden nap eszembe kell jusson.
2010. január 24., vasárnap
éjjel érkezem :)
Megvettük Attilának a számítógépet, vettem hosszabbítót, rendet raktam az asztalon, sikeresen bedobtam a távirányítót az akváriumba (remélem még fog működni), vettem kábelt a tévéhez. Még szerettem volna egy fedelet készíteni az akváriumnak, mert rohamosan párolog a víz. De nincs pénzem. Majd fizetés után.
Jutott egy sor bosszankodás is, mert nem akart elindulni a windows, miután kicseréltük a dvdrom-ot az Attila új gépében. Há, hogy mi a bánat lehetett, nem tudom, de nagy öröm volt, miután a harminc próbálkozás után felismerte a hárdot, és fel tudtam újra isntalálni a windózot. A bánat egye meg a számítástechnikát. Na, aztán így.
Még beszéltük a Gájnerrel, hogy elmegyünk síelni a Felekre, de hát ez a sok adminisztratív munka miatt nem lehetett. Meg, hideg is van. Majd ha melegebb lesz, elmegyünk.
Jaaaj. Ezen e hétvégén nem voltunk inni. Hát nem borzasztó? Ezért hoztam ma este sört, hogy legalább itthon igyunk egy sört. Na, de jó, hogy így is lehetett.
Most már illene eltenni magam holnapra, mert elég álmos vagyok. Csak még mindig nem raktam el azokat a ruhákat. Arra már nem jutott idő. Der nem baj. Majd elrakom ma, ha minden sínen fog menni.
Pénteken voltunk Andinál, a korházban. Nem engedtek fel. Csak a vároteremben tárgyaltunk. Mutatott képeket Katikáról. Jaj, szegény gyermek. Még jó, hogy nem tudja felfogni, mi van vele. Ki van kötve, tele van csövekkel. Na, de jó, hogy átesett az operáción. Aztán csak erősödjön meg.
2010. január 21., csütörtök
2010. január 18., hétfő
hepi börszdéj reloaded
Nnna, hát ez is megvolt. Mármint a szülinapom. Mert nekem is van olyan. Méghozzá az év elején. Méghozzá január közepén, majdnem. Pfff, 28, nem is jó rágondolni. De nem is kell rágondolni. Az ember úgyis annyi éves, mint amennyinek érzi magát, há nem? De.
Szóval csütörtökön, jó illuminált állapotba hoztam magam, miután jól összekevertem a pálinkát, a sört, a bort, a vodkát. Hazamentem munka után, s a karikatúrát nehezen vettem észre a falon J, most minden reggel csúnyán nézek magamra a falról. Aztán elmentünk próbára. Ott besöröztünk. Rendesek voltak a fiúk és elengedtek 9-kor. Amúgyis fáradt voltam, meg ilyenek. Na, de a high life-ban nem volt hely. Ezér kötöttünk ki a Corvinusban. Ott volt hely. Mert ha nem lett volna, nem ültünk volna ott sem. Megbeszéltük, hogy ejnye-bejnye, vagy enye-benye. Hát én így még nem hallottam, hogy enye-benye. Na mindegy. Hidegen hozták a vörös bort. Hogy milyen világban élünk. A fehért biztos melegen hozták volna. Na, mindegy. Konyakot kellett volna igyak. Azzal nincsenek olyan gondok. Valahogy sikerült nem elaludni. Aztán 12-kor hazahúztunk. Vettünk gusztustalan szendvicset a szorában, vagyis, Attila, meg Zsolt vettek. Voltak ott valami „niggerek”, néztek csúnyán. Majdnem kihúzták a fércet, szerencséjükre kimentem, mert másképp nagy baj lett volna.
A péntek a másnaposság jegye alatt telt el. Úgy fájt a fejem, h csak. Nem volt kedvem semmit csinálni. Fujjj. Közbe jött a kollégám Bukarestből repülővel. Elmentem érte, elvittem a műépítészhez. Délután utána mentem. Persze, éhes volt szegény, hát elvuttem a Mall-ba, hogy egyen. Aztán eszébe jutott, hogy ajándékot kar vásárolni a nőjének. Én már kezdtem idegeskedni, mert itt voltak az öregek, és jöttek hozzám, és nem volt senki otthon. Na, de nem volt mit pofázzak. Elvittem, vissza a reptérre. Aztán irány haza, beengedni a bandát, aztán ki Bácsba, Krisztina után, Aztán vissza haza. Off viata mea.
Sokat nem ültek. Miután Andit is letettük a korháznál, udvarlós program következett.
Szombaton, Sanyi bácsival elvittük a dácsiát a bontóba. Volt a dácsiában egy cica. Azt hittem, hogy alszik, és meg akartam simogatni. Aztán, kiderült, hogy nem alszik… meg volt halva szegény. Meg akartam simogatni, de egy kicsit meredt volt szegény, meg hideg. Hát, rosszul járt. Na, aztán, mi a fenét csináltam még szombaton? Jaa, elmentem analíziseket csináltatni. Lecsapolták a fél véremet. Meg EKG-t csináltak. Kiderült, hogy nekem sem a lábammal van baj. Na, de a fejemmel sem, hanem a májammal. Lehet a sok pia, az utóbbi időben. Este udvaroling. Éjjel gaming, hajnali 4-ig.
Vasárnap lazuling. Azé, na, elraktam a ruhákat, a szárítóról. Ideje is volt, egy hét után. Mosogattam is, a változatosság kedvéért. Aztán erőt vettem magamon, és elmentem Andihoz. Katika egészen jól érezte magát, csinálta a fesztivált, bohóckodott. Tudja is ő, hogy mi a helyzet. Ezek után egy kis udvarlás, hazamenés, lefekvés, ma reggel felkelés.
Van új naptárunk a konyhában. 2010-es. Fasza. Írja a névnapokat is.
2010. január 11., hétfő
high life
A szombatot már alig vártam. 10kor elindultam megvenni a számítógépet. Gondoltam, megyek, adom a pénzt, adják a gépet, és irány haza. Na, de elég nagy volt a forgalom az üzletben. Aztán muszáj volt várjak. Nem volt mit hogy csináljak. Végül csak megköttük az üzletet. Úáááá 2,6 Ghz, 2GB DDRAM2, 256MB-os video kártya. Hát az csúúúúcs. Ezen úgy fog menni a messenger mint annak a rendje. Hazavittem a gépet. Neki is akartam volna fogni instalálni, de Attiláék húztak el. Mentem én is velük, jobb dolgom úgyse lett volna. Vettünk ceruzát. Nyiratkoztam. Vettünk gyümit, és egy cipős paprikát a piacon. Aztán hazaértünk és nekifogtam instalálni a dolgokat. Ment, mint a karikacsapás, nem tudtam eleget gyönyörködni benne. Na aztán az is meglett délutánra.
Felmentem a babámhoz. Elmentünk bévásárolni. Mivel mind a ketten éhesek voltunk, vettünk gordon bleu-t a változatosság kedvéért. Oszt készítettünk krumplipürét, és melléje megsütöttük a cuccot. Nyamm nyamm, fincsi volt. Aztán kezdtem már nagyon elálmosodni, és hazamentem. Nálunk voltak Jánoskáék. „Néztünk” még egy filmet.
A vasárnap nagyjából a takarításról szólt. Akkora volt a kupi, és annyi volt a szennyes, h rossz volt nézni. De megoldottam a problémát 6ig. Aztán még egy kis udvarlás. Filmnézés, ez az. És lefekvés.

2010. január 8., péntek
hepi börszdéj

Hát nem aranyos?

Trio

Csak, hogy látszodjon, hogy én is ott voltam.
2010. január 7., csütörtök
újév
Bleeehh. Elég hülye hangulatban kezdődik ez az év. Nem tudom mi az oka. Egyszerűen ilyen. A tegnapelőtt nagyon világvége hangulatom volt. Csak úgy utolért. Franc tudja. A tegnap már jobb volt. Pedig tényleg nincs semmi kézzelfogható okom arra, hogy elkenődjek. Foghatnám, mondjuk az időjárásra. Most is köd van. Nem nagyon süt a nap, nem tudok fotoszintetizálni.
A tegnap megkaptam két milát amiről megfeledkeztem. Juhééé !!! Bele tudom pótolni a számítógépbe. Végülis szekondhendet veszek. Az is megfelel a célnak. Egészen jó felszereltségüt lehet kapni jó pénzért. Na, de, ma egy fokkal jobb a hangulatom, már van kedvem zenét hallgatni. Nálam ez már haladás. Munkakedvem persze még mindig nincs, de még nincs is olyan nagy szükség rá.
A tegnap próbáltuk egyet. Egy kicsit össze vissza ment, de volt ami ki is jött. Igaz, nem készültem. Szégyellhetem magam.
Ma Ildikónak szülinapja. El kell menjünk inni valamit, úgy illik. Aztán jövő héten az enyém. Mily öröm. A francba, mingyá harminc vagyok. Na, de ezen nem nagyon van mit filózni. Egye fene.
Itt egy kis szöveg. Egy ének ami eszembe jut ilyenkor. Alvin és a mókusok – Én még tükörbe tudok nézni
Újra itt a reggel
Már nyitva van a szemem
Kicsit nyűgös vagyok még
Nem tudom, hogy mi van velem.
Ma is egy lehetőség.
De mi van, ha nem jön el
Mit tehet az ember
Így húszon túl, a harminchoz közel.
Ma is küzdessz
Talán holnap jobb lesz
Majd észrevesznek
És egy angyal jót tesz
Lehet, hogy okom lenne félni
De legalább én még tükörbe tudok nézni
Azt hiszed szívesen lennék
Én is egy kopasz tahó
És lenne a csajomnak mindíg
gyémánt fűlbevaló.
Sikkasztó brókerfiú
Egy piti kis adócsaló
Jó az ügyvéd, kimossa mindíg
Egy napot sem ült még, pedig oda való
A magyar hősök
Ezt irígyled
Hogy mit tett érte
Már később mindegy
Lehet, hogy elvehetném és nem is kellene kérni
De legalább én még tükörbe tudok nézni
Lassan eljön az este
Jutalmam ma sem kapom
De nem adom fel mert
Lehet, hogy holnap lesz az én napom
Olvass ha elédtárúl
Az emberek indulatából
Frissülj fel
A bűzt a város okádja magából.
Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.
2010. január 4., hétfő
szabadság2

Ezek voltunk mi.
Osztán hazamentünk, s készítettük a finom káposztalé levest. Mármint, egyesek készítették. Közben dartszoztunk, meg kártyáztunk, meg miegymás. Én majdnem minden játékban megszívtam. De nem is az a lényeg. Aztán helyrejöttem a végére, nyertem pókerben, és dartsban. Monopoly-ban csődöt mondtam, persze először játszódtam, és mindenki próbált hülyíteni. Szilveszter éjszakáján elmentünk a katolikus templomba. Csak mi voltunk. Szegény plébános meg is volt lepődve, nem tudta mi tévő legyen, hogy van közönség. Aztán jöttek az újévi köszöntések, telefonálgatások. Hazamentünk vacsorázni. Egy kicsit elkenődtem. Lehet a fáradtság miatt. Sok köszöntő után nekifogtunk enni. Aztán bulizni akartunk, de nem nagyon volt arravaló zene. Felszereltük a karaokénak való dolgokat, s Rékával nekifogtunk csinálni a show-t. Nyomtuk keményen va két órán keresztül. Közbe a társaság fele elhúzott, megunták J. De mi jól buliztunk. Elsején lazultunk, játszódtunk, meg ilyenek. Másodikán Leviék korán elhúztak. Nekifogtunk takarítani a házban. Aztán Takiék is visszajöttek Kálnokról és elindultunk mi is Régenbe, mert túl későn érkeztünk volna Kolozsvárra. Hazavittük Botiékat és náluk aludtunk. Bepálinkáztunk, ettünk, tévéztünk, aludtunk. Úgy dél körül indultunk el Kolozsvárra. Hullott a hó, olyan szép volt a táj. Egy kicsit bántam, hogy vége a szabadságnak, de hát ez van. Hazaértem, begyújtottam. Örömmel láttam, hogy Lujzi él még, és an egy lakótársa, egy csótány. Nagyon örülhettek egymásnak. Az egyik a tál egyik felében, a másik a másik felében volt. Aztán este elmentem randizni. Há kb így telt el a szabadság.

Készül a leves.