második, harmadik, negyedik nap

A londoni szép nap után, esős reggelre ébredtünk Doncasterben. Ebből kifolyólag, úgy döntöttünk, hogy akkor ez lesz a soppingolós nap. Ki is mentünk az állomásra, megvettük a jegyeket, s jött is nem sokára a vonat. Ott nem óránként járnak a vonatok, hanem legalább tízpercenként. Meadowhall-ba mentünk, ahol egy hatalmas bevásárlóközpont van. Térképen itt. Hát, szerintem négyszer akkora mint a Polus. És persze sokkal szebb belülről is. Volt ott mit járkálni fel és alá. Megéheztünk, mint szokott az ember, és beültünk a pizzázóba. Meglepetésemre, nem írták ki minden pizzához, hogy pontosan mi lesz rajta, hanem hogy mi a jellegzetessége annak a pizza típusnak. Közben paradicsomlevet szürcsölgettünk. Aztán a pizza is megérkezett. Bévágtuk, még egy kicsit nézelődtünk, s aztán húztunk is vissza Doncasterbe mert valakinek dolgozni is kellett éjszaka.

Szombatra Ibi York-i kirándulást tervezett, de én kinéztem a térképen, hogy nem is vagyunk olyan messze a tengerparttól, és elmehetnénk oda. mivel még úgysem jártam tengerparton. Nem is kellett sokat győzködni :D. Lementünk a városba, mert közben előző nap láttuk, hogy valami nagy vásár van. Először a piacon vettünk spanyol cseresznyét. Ott az volt az érdekes, hogy mindenki kiabálta, hogy mije van eladó :D, érdekes volt. Aztán elértünk a kajafesztiválhoz, ahol ezerféle édességtől kezdve, a százféle kolbászig minden volt. A gombánál akadtunk le, mivel a krumplis kaja éppen elfogyott. Nagyon finomra készítették azokat a gombákat. Na de siettünk is az állomásra, mert ment is volna a vonatunk. Hát, ezt lekéstük. Na nem baj, jön a következő. Biztos egy kicsit hülyén néztünk kii ahogy az állomásig szaladtunk a gombás kajával, de na, ez van. Bevágtuk a gombát, s még visszamentünk nézelődni.

Aztán jött a vonat. Néztük is hűségesen a kijelzőn, hogy éppen milyen állomásban vagyunk. Persze a kijelző nem működött jól, és nem szálltunk le ott ahol számitottuk, hanem egyel arrább. De sebaj, még jobb volt így, mert pont ott volt a tengerpart. De, hogy micsoda szál fújt ott... rég nem láttam akkora szelet. De engem nem nagyon zavart. Olyan boldog voltam, hogy tengert látok, hogy az nem igaz. Fel is kellett öltözni rendesen. Lementünk a partra. Hát voltak ott kagylók. Nekifogtam ügyesen kagylókat szedni. Közbe, fújt kegyetlenül a szél. Aztán, egy idő után a cipőket is levettük, hogy sétáljunk a homokban. Valami gyerekek rövidújjuban elkezdtek ott focizni. Hát én nem tudom, hogy nem fáztak. Biztos meg vannak szokva avval az időjárással. Még nézelődtünk egy kicsit a városkában, aztán jól átfáztunk, és beültünk egy kávézóba melegedni. Kávézás után elindultunk lassacskán a vonathoz. Mivel az ember megéhezik, és mi is emberek vagyunk, mi is megéheztünk. Vettünk egy fesztfúd szendvicset ami olyan fincsike volt, hogy olyat azt hiszem még nem ettem. A vonaton fogyasztottuk el a kaját, mert kicsit késésben voltunk.

Negyedik nap újra soppingolós nap volt. Meg kellett venni az ajándékokat az otthoniaknak. Az elején még élveztem is, de aztán az egy kicsit untam, de, végülis túléltem :D. Még egyet söröztem a az udvaron s aztán lassacskán indultunk a vonathoz.

első nap a brittek közt

Nahát, rahát !

Ezt is megértem. Ki is hitte volna, hogy ilyen fiatalon, ilyen messzire eljutok. Tudniillik, ma eljöttem Angliába. Ejjha. Ma legalább három személyes rekordot döntöttem. Az egyik a távolsági rekord, ilyen messze még nem voltam távol az otthontól. Jó lett volna megállni a magyar szlovák határnál, mint Samu a Gyűrűk urában, és mondani, hogy ettől távolabb még nrm voltam otthontól, de a repülőt nem lehetett megállítani. Másik rekord a magassági rekord. A pilóta azt mondta, hogy 11 km-re vagyunk a föld felszínétől. Hát ilyen magasan sem jártam még :D . A harmadik rekord meg a sebesség. 800 km/h !! Olyan gyorsan sem haladtam még eddig. Így telt a repülőzés, semmi izgalom nélkül. Sőt a reptéren sem akartak visszafordítani. Ment minden símán mit a karikacsapás. Nem értettem, hogy a reptéren minek kellett mindenkit elszállítani busszal mikor a repülő, ott volt egy köpésre. Én a végére maradtam, és végül vagy ötön mentünk egy busszal, mert olyan zsúfolt lett az utolsó busz, hogy muszáj volt még eggyel embereket vigyenek, 200 métert... nagyon megerőltető lett volna gyalog... de na, ha így kell így kell. Az első sorban foglaltam helyet, egy nagyon gyanus alak mellett. Az nagyon másnaposnak nézett ki. Sáros volt a bakancsa, egyik lábán ilyen zokni, a másikon meg amolyan, s az amolyanon meg két jókora lyuk is jelen volt. Ezeket onnan tudom, hogy levette a bakancsait. Na, de legalább lábszag nem volt. És ez a faszi egész végig, aludt, úgy hogy sok bajom nem volt vele. Igen, és felszállás előtt eszembe jutott a Tankcsapda szám. "Hajnalban a város, rohadt, szemét, sáros/ De leszarom mert engem már ott vár a gép/ Hosszú az út, a cél Hollywood/ Indúljunk hát ember, mert én úgy mennék/.... A stewardess szőke/ A pilóta fülke, tele van gombokkal, / Én meg ablakhoz nyomott homlokkal... " Há, nem volt szőke a stewardess, de azért elég jó maca volt :D, és nem is nyomhattam az ablakhoz a homlokomat, mert középen ültem, de na...

Telt múlt az idő, a repülő haladt. Nagyon szép volt a felhőket felülről nézni. Néha látszodtak városok, autópályák, viaduktok, füstölgő gyárkémények, aztán megjelent a La Manche csatorna, a tenger, és ekkor szóltak, hogy közeledünk. Kapcsóljuk be a biztonsági öveket... (én ki sem kapcsoltam :D ). Közben lehetett látni a rendezett angol termőföldeket, ahol minden parcellát zöld kerítés választ el, és minden föld, szépen meg van dolgozva, hogy gyönyörűség nézni. És a szép egyforma házak, és a szép rendezett utcák és városok, amilyeneket nálunk ritkán lehet látni. Ééés láss csodát... landolunk Lutonban. Hálistennek mindenki ép és egésséges. Még a repülő is. Na, leszállunk, felhívom Ibit, adom a jelentést, izgulok, hogy megkapom-e a csomagomat majd. Gondolom megyek a csordával mert ejsze másoknak is kellenek a csomagjaik, és jobban ismerik a terepet mint én. Jó is volt a megérzésem. Jöttek is a csomagok. Elveszem a hátizsákot. Közben kiderül, hogy a reptérről, ingyen elvisznek a vonatállomásra busszal.

Hát megérkezek ügyesen a vonatállomásra, nem tévedek el, jegyet is sikrül venni (hogy milyen gyezkurköréc vagyok...), és kimegyek a peronra, és jön a hucsicsi, és megkérdem egy kedves nénitől, ha jó-e nekem ez a vonat, és aszongya, hogy igen, és felszállok, és elindulok.

Megyünk megyünk, hucsicsi hucsicsi. Egyszer csak befutunk egy cuccos állomásba. Kérdem valami pasiktól, ha még sok van a St. Pancras állomásig (oda kellett menjek). Néz a pasi hülyén, ismétli magában a kérdést, s aszongya, hogy hát ez a St. Pancras. Na, megköszönöm szépen, és húzok is el a vonatról, nahogy elindúljon, míg rajta vagyok.

Egy kicsit várnom kellett még, amíg Ibi is megérkezik Doncaserből. Közbe engem frusztrál, hogy egyszerre legalább tíz térfigyelő kamera is figyel, és nem tudom hova húzódjak, hogy ne lássanak. De nem lehet húzódni. Na, mindegy. Aztán megérkezik Ibi. Örülünk a nagy találkozásnak, s hogy az öröm nagyobb legyen, eszünk egy egy szendvicset mert mind a ketten éhesek voltunk.

Megtöntük a belet, és elhatároztuk, hogy először a Regent's parkba megyünk el, ami ott volt a környéken, és majd egyórára elmegyünk a Big Ben-hez, mert ott kellett találkozzunk Emesével, a gyerkkori barátnőmmel.

Hát az a park fantasztikus volt. Annyi féle rucát, és vízi madarat még egy helyen nem láttam. Voltak nagy tavak, és a tavakban hatalmas halak. Akkora halakat sem láttam még tóban. Meg a sok rózsa, mindegyik illatos, és gyönyörü, és amilyen rend volt ott, és fegyelem... nem lát az ember ilyet minden nap. Minden esetre, megéerte oda elmenni.

A park után metróra ültünk, hogy elmenjünk a Big Ben-hez. Egy kicsit el is néztük az irányt, és elmentünk egyfele, de végülis megérkeztünk valahogy, de Emese is késett, úgy hogy nem volt nagy gáz. Egy kicsit csalódott voltam, mert azt hittem, hogy van egy nagy placc, és annak közepén a Big Ben, és lehet ott járkálni, meg ilyenek, de hát úgy be van oda zsúfolva minden. Én nem értem minek nem lehetett nagyobb heleyt hagyni. Nem volt elég nagy az a város?

Na, de mostmár mindegy, ott voltam, láttam, boldog lehetek, verhetem a mellem féltéglával. Megnéztük azt a nagy kereket is ami mind forog ott az emberekkel, és viszi őket, fel és alá. Asztán, hogy milyen tömeg volt ott is...hogy gyúrozkodtak. Mindenütt csak a gyúrózkodás. Aztán a gyalogosok mennek át semmi lelkiismeretfurdalás nélkül a pirosan. És ilyen érdekességek. Közbe láttunk két (szerintem román cigány) zenekart, produkálták magukat, mindenféle fúvós és ütős hangszerekkel. Pont erre vágytam. Időközben kezdett megtelni s hócipőm a városlátogatással, mert kezdett fájni a vállam meg a lábam. Szerencsére indúltunk is a vonatállomás fele, hogy jőjjünk Doncaster-be. Szép város London, csak engem kábrándított az a zsúfoltság, a szűk utcák. A Temze vize meg mocskos. Mármint nem olyan értelemben, hogy tele van szeméttel, hanem sáros.

Az út Doncaster fele zökkenőmentes volt. Szép cuccos vonattal utaztunk. S itt a vége fuss el véle. Holnap egy újabb nap. Éjjel Ibi dolgozik, én meg alszok egy nagyot, mert a mai nap, szép volt, de fárasztó. Na de végeredményben, megérte.

kánikula

Gondoltam írok egy pár sort amíg melegszik a víz. Összejött ma elmenni Désre. Jöttek Daniék. Nyolckor felkeltem. Nem tudom hogy sikerült olyan frissen kelni, mert hajnali háromig buliztunk. Na de nem is lényeges. Tettem vettem a házban, vártam, hogy hívjon Dani, hogy mikor van Hunyadon, mert úgy egyeztünk. Na, aztán meg is érkeztek, Ursus-al a labradorral. Összeszedtük magunkat és elmentünk Désre. Hatalmas meleg volt. Dani fel akart vinni a Malatóra, én nem akartam, pedig jobban jártam volna, ha megyünk velük, na mindegy. Nagy okosan, a nadrágom is és a pólóm is feketés volt, úgy hogy nagyon jól melegedtem. Sokat nem teketóriáztam, és nekifogtam porszívózni. Uáj mámö, hogy folyt rólam a víz. Aztán nekifogtam sepregetni az udvaron. Mikor ezt befejeztem, már tényleg megtelt a hócipőm mindennel. Ettünk, és ledőltünk. Jaj, ott maradt a kóla a fagyasztóban. Remélem nem fagy meg holnapig. Ha megfagy, szopogatjuk majd. Na szóval ledőltünk, alukáltunk is, de nagyon meleg volt a házban is. Aztán hívott Danika, hogy ők elmentek a sóstavakhoz, igazán nagyon inspiráltak voltak ők is, abban a hőségben, és hogy jó lenne este oda elmenni, és lubickolás közben sörözni. Há, gondoltam, megfontolandó. Sok variálás után mégis abba maradtunk hogy visszajövünk Kolozsvárra. Lementünk Daniékhoz, hogy induljunk, de nem lehetett elindítani a kocsit. Sehogy sem lehetett megfordítani a kontaktban. NA, jól néztünk ki. Nem volt mit csinálni, elindultunk stoppolni. Szerencsénk volt. Fel is vettek hamar, valami nem túl nagy bizalmat gerjesztő pofák, de hálistennek megúsztuk mánélé nélkül. Klub zenét hallgattak, azért mégiscsak jobb volt mint Gutat hallgatni végig. S így érkeztünk vissza. És még mindig nagy meleg van, és fáradt vagyok. Megyek tusolni, és lefekszek, de előbb nézem egy kicsit a medvéket :D

change of plans

Hát, azt hiszem nem fog összejönni a bicatúra. Én úgy számítottam, hogy közbe még megyünk hétvégenként és eddzünk, de hát annyit esett az eső, hogy nem lehetett menni. Na, ez van. Majd máskor. Hátha jövőre, motorbiciklivel :D

Mostanában mind a szabadságon jár az eszem. Megyünk Szejkére. Remélem nem lesz megint egész éjjel zene, hogy lehessen aludni. Ha mégis lesz, veszek füldugókat. Elég idegesítő volt a tavaly, hogy nem tudtam aludni néha. Azután, lehet lemegyünk Robiékhoz, és el szeretnék érni a Békási szoroshoz, ott tölteni egy pár napot. Az lenne az igazi. Utána meg Régenbe, Botiékhoz, mert már mióta ígérem, hgy megyek, de még nem jutottam oda.

Szóval tervek vannak bőven.

Ahogy hazajöttem Angliából kell is menjek Bukarestbe, ott üljek egy pár napot, dolgozzak a szebeni terven, aztán kell menjek Szebenbe. Izgalmas lesz az élet. Hálistennek aztán július elején jön a szabadság. Már csak annyi kell, hogy szép legyen az idő.

Holnap reggel jönnek Daniék Pestről, és megyek velük Désre. Össze kéne szedni egy kicsit a ház körül, mert jönnek Robiék, és legyen szépecske. Ha ilyen jó meleg lesz mint ma, biztos csupa élvezet lesz kint dolgozni, de hát valahogy csak meglesz az is.

találkozó

Na aztán így. A hétvégén megint akció volt. 10 éves érettségi találkozó. Már egy jó ideje készültünk vele, de persze a lényeges dolgok az utolsó percekben dőltek el. De nem is az volt a lényeg, hanem hogy mindenki megtudja a dátumot, és tudjon felkészülni.

Megjelentünk 17-en a 27-ből. Aki nem tudott eljönni, az a világ más részén van, és biztos nem jött össze neki.

Az udvaron kezdtünk gyülekezni. A románok is akkor tartották a találkozót. Aztán versenyeztek, hogy melyiknek van jobb kocsija, mercik, BMW-k, touareg-ek. Mi szegény csórók, csak néztük. Hát, ez van. A Főnök azt mondta, hogy nem megyünk a románokkal egyszerre, mert akkor eltart három órát. Az össze román osztály egyszerre tartotta az oszi órát. Úgy hogy mi szeparatizáltunk, és jobban jártunk :D

Tartottunk oszi órát is, annak rendje szerint. Fel lett olvasva a napló, s ilyen érdekességek. Az oszi mondott... mármint felolvasott egy beszédet, tele közhelyekkel, de na, a célnak megfelelt. Jobb lett volna ha szabadom mond egy pár szót. De hagyjuk, jó volt az úgy is. Ezek után fényképezkedtünk az udvaron, megcsodáltuk a Zoltán szuperszonikus BMW-jét, és elmentünk egyet kocsikázni Szamosújvárra. Csak úgy feszítettünk :D. Aztán visszamentünk Désre, a vendéglőbe. Nekifogtunk inni, enni, táncolni. Közbe egy halotti tor is volt ugyanott. Biztos nagyon élvezte a gyászoló család, hogy mi nagyokat röhögünk. Hát mit csináljuk? Ilyen az élet, van aki fent, van aki lent, s van aki lentebb. A pia fogyott rendesen, nekifogtunk táncolni is. Járkáltunk ki-be. Jobb volt kint a levegő, és ott lehetett beszélgetni is. Folytak a röhögések, a szivatások, a piálások. Szóval jól telt. Nyolc körül kezdtek jönni valami fiatalok mázsorátra. Ez azt jelentette, hogy mi el kell húzzunk onnan. El is húztunk. Vitatkoztunk egy ideig, hogy menjünk Knock Out koncertre vagy menjünk Szamosujvárra. Végül a B terv jött be. Elmentünk a clubba ahol Laca a menedzser. Folytattuk az ivászatot, meg a táncot egész hajnali kettőig. Lóriék hazavittek, s lefeküdtem. Ámmen. Itt a vége, fuss el véle.

El kell menjek a kocsival a héten, hogy cseréltessem ki a csapágyat, mert már nagyon csúnyán csinál, legyen már az is rendben, aztán még meg kéne oldani a légkondit is, de azt hiszem az a jövőhónapra marad.