Megvolt a tegnap is a kultúra adag. Váróterem Projekt a Tranzit házban. Jó hogy oda rendelt Tamás háromnegyed nyolcra, aztán kellett fagyoskodni. Meg a földön kellett ülni, mert annyi ember volt. Jól elzsibbadt a seggem, meg a lábam, meg a hátam. A darab jó volt, könnyű, fiatalos, végül is az egyetemisták életéről szólt.

Fél 12-re értünk haza, úgy hogy ma problémás volt a felkelés, meg problémás a munkában is ülni.

Ma helyet cseréltem a kollégával. Vége az egész napos pöcsölésnek, mert itt látnak. Most mikor nincs munkám, kell tegyem magam h dolgozok. Még ha nem lennék ilyen álmos. De még mi lesz miután ebédelek... Mindegy, valahogy túlélem.

Délután gyúrás. Remélem nem lesz megint tömegnyomor mint hétfőn. ahogy közeledik a tavasz, úgy szaporodnak meg az izmosodni vágyók. S érdekes módon mindenki a felső testén dolgozik. Persze, ha kimennek a strandra, az kell legyen szép izmos, aztán a többi nem számít. Én ezeket elneveztem répa-embereknek.

a nagy visszatérés

Nem frissítem gyakran a blogom, de amikor megteszem, megváltoztatom a kinézetét. Kellett egy új kinézet, mert a sok látogató biztos unta már a régit, és a változtatás biztos a lelkiállapotomat is feldobja majd. A csajok vásárolnak maguknak új cipőt, én változtatom a blogom kinézetét. Olcsóbb, úgyis 5 millás a gázszámla... az elmúlt félévben elég sok minden történt de nagyjából ugyanott tartunk.

De nem. Híztam 5 kilót mióta gyúrok. Ez mégis csak egy fontos szempont. Mérföldkő az életemben. Még soha nem voltam 70 kilós.

S akkor új év, új lehetőségek, és reméljük a tavalyinál nyugodtabb év. Egyelőre rendben van (van egy fenét). De megtanultuk cserkész táborban, hogy ázunk, fázunk és nem pofázunk... csak úgy csendben, halkan, hogy senki meg ne hallja.

Időközben lebeszélem magam a motorbicikli vásárlásról is. Savanyú a szőlő, nem lehet megenni. Ez egy nagyon kedves kis mese. Jól megmaradt bennem azóta, mióta benne volt a könyvben valamikor az elemi iskolában. Még mindig látom magam előtt, ahogy a róka szépen ül és nézi a szőlőgerezdet amit nem tud elérni.