Na, eltelt ez a hét is. Nagy akciók nem voltak. Munkát nem küldtek, u h nagyjából csak pöcsöltem. Március 8 nagy ünnep. Meg kellett adni neki a tiszteletet. ÓÓÓ basztikuli, most jut eszembe h tegnap volt Ildikó nap... na, jó. Most már mindegy... Szóval megünnepeltük a március 8-at virággal, sütivel, borral, rizses hússal, annak rendje módja szerint. Pénteken kimenős nap volt. Lementem a stúdióba találkozni Endrével és Zolikával. Ott volt egy együttes. Valami tinik. Megnéztük a csajok seggét. Osztályoztuk, kategorizáltuk. Valamivel el kellett ütni az időt. Közben vitattuk, hogy mit csináljunk ha elhúz az együttes. Abban maradtunk, hogy elmegyünk segíteni Zolikának takarítani a tesójával, valahol a györgyfalviban, valami irodákban, hogy szabaduljon hamarabb, s aztán elmegyünk valahova sörözni.

Táttyé, láttam még modern irodaépületeket, de ilyet mint ez még nem. Mondjuk az irodák nem voltak különösek, de a konyhában mosogató gép, kanapé, hatalmas LCD tévé, csocsó asztal, babzsák, Wii konzol. Hát a pofám kissé leszakadt. Egy IT cég működik az épületben. Hát nem semmi. Van ahol relaxáljanak a kockafejek. Ittunk egy kávét, aztán lementünk a földszintre, nekifogni a munkának. Még voltak alkalmazottak akik dolgoztak abban az órában, úgy hogy nem mehettünk mind a hárman be az irodába. Én felmentem tévét nézni.

Mire befejezték sikeresen elálmosodtam. Már majdnem azon a ponton voltam, hogy haza megyek sörözés helyett, de a kinti hideg felébresztett, és elmentünk az Up Town-ba. Ittam egy fél szar Ursust. Azt sem fogok többet inni soha. Annyira szar, hogy csak. Valamikor 2 körül értem haza. Számoltam is, hogy túl sokat nem fogok aludni.

Reggel nem tudom mivel basztam el az időt, de tudom hogy a végén már kellett csipkedjem magam. A próba jól ment egy ideig, amíg oda állt az eszem. Aztán kezdett nem oda állni. Közben eszembe jutott, hogy ki kell fizessem a telefonom is. Meg kell menjünk gyúrni is, ajjjaj. Hamar hazavittem Tamást, elmentem kifizettem a telefont, elmentem Attiért, hazajöttem a felszerelésért, aztán a teremhez. Szegény Attilának hányingere lett az iramtól :D. Na de elmúlt neki. Olyan szépen sütött a napocska. Ejsze itt a tavasz. Aztán hazajöttem, s gondolkoztam, hogy feküdjek le, de aztán mégsem feküdtem le. Nem tudom mivel húztam el az időt. Azt hiszem számítógépeztem. Aztán mosogattam. Aztán este lett. Aztán lefeküdtem fél9 körül. Még néztem egy kicsit a tévét, de elaludtam nemsokára, mert nem volt semmi normális.

Ma megyek Désre, meg Évikéhez, ha belefér. Délután színház. Óz, a nagy varázsló.