Hát miről is írhatnék, másról, mint a hétvégéről? Mondjuk írhatnék a hét közepéről is akár, csak az nem volt izgalmas. Mondjuk a hétvége se volt izgalmas, de legalább történt valami. Hogy mi? Hát, ha a péntek délután már hétvégének számít, akkor arról nem fogok mesélni, mert per pillanat nem jut eszembe mit csináltunk. Majd visszatérek, ha eszembe jut.
Szóval szombaton, olyan terveim voltak, hogy elmegyek Désre. Hát, nem jött össze, mert elszarakodtam a délelőttöt, nekifogtam takarítani, meg mosni, meg mosogatni, meg ilyenek. El is telt szépen az idő. Aztán nem fértem a bőrömbe, és muszáj volt vegyek egy bicskát magamnak. Nem pont olyan lett mint amilyet akartam, de na. Az drága volt. Azt hittem, hogy olcsóbb. Na mindegy. Délután kibicikliztünk Bácsba az erdőbe. Este meg pizzát sütöttünk. Aszem... vagy ez volt pénteken? Nagyjából mindegy. Megtanultam dagasztani, u h majd süthetek otthon is. Szóval szombat este, elég korán befejeződött a program, azt hiszem olyan 10 körül lefeküdtem. Vasárnapra halasztottuk a Désre menést. Vonattal mentünk, mert lejárt a biztosítás a kocsira, aztán még nem voltam hajlandó újat kötni. Egyszer majd meglesz az is.
Kellemes meglepetés volt a vonatozás. Valami feljavított külföldi szekondhend vonat lehetett. Meg voltam lepődve, hogy milyen komfortos. Az emeleten elég meleg volt, és nem ment a légkondi, úgy hogy leköltöztünk a földszintre. Désen ettünk ittunk. Egy kicsit összeszedtem dolgokat a kertben, aztán indultunk haza. Visszafele nem volt valami kellemes. Tele volt a vonat egyetemistákkal. Nem volt hely ülni. Aztán valami csövesek is felszálltak, és jó büdösek voltak. Szóval fantasztikus volt az utazás. Remélem többet nem lesz ilyen.
Aztán vásároltunk, és elmentünk az Esztike mázsorátjára. Aztán azzal annyi. Eltelt a vikkend.
Hálistennek egyre kevesebb a csótány. Betömtem szilikonnal valami lyukakat a hétvégén. Azt hittem h ott jönnek be a kedves rovarok. De nem. Mert aztán még találtam vagy 2 kicsit és egy jó nagyot a fürdőben. Na, de az a lényeg, h egyre kevesebb van. Eddig volt naponta 5, legalább. Egy pár napja, csak egy, kettő, néha egy sem. Az érdekes az, hogy mind háton vannak mikor rájuk találok. Mondjuk, ez nem is rossz, mert meg lehet könnyen ölni őket. Csak az a nagy rejtély számomra, hogy hogy kerülnek ők mind a hátukra, hogy aztán nem tudnak újra lábra állni. De valahogy majd ezt is megoldja nekik ez evolúció. Biztos fognak nőni lábaik a hátukra is, és akkor az sem lesz baj ha hátra esnek. Vagy valami ilyesmi. Minden esetre gyezkurköréc rovarok, hogy annyi millió éven keresztül kibírták. Respekt és tisztelet, de attól még nem muszáj a házban járkáljanak, mert a frász utolér mikor a szobában látom. Igaz az csak kétszer történt. Egyszer az ágyban volt :). Nagyon aranyosan pihent a pléden. Nem sikerült kinyírni. De nem is jelentkezett többet.
Ide mindenféle bejegyzések fognak kerülni. Nem filozofikus eszmefuttatások, hanem a szürke, és a színes hétköznapok eseményei... lehet nem lesz túl érdekfeszítő :)
2010. április 27., kedd
2010. április 20., kedd
nyuszi
Na basztikuli.
A múlthéten nem írtam. Valószínű azért mert olyan rossz idő volt, és szürke volt minden, és nem volt nagy kedvem az íráshoz.
Há igen, most egy hete hétvégén a házban voltunk nagyjából egész nap. Vasárnap nagy főzős akció volt. Életem első húslevesét készítettük el. Fincsi is lett. Nem lett zavaros, meg ilyenek. Igaz, hogy a végén leveses laska lett belőle, de nem baj, mert volt mivel felhígítani. Aztán így, más emlékezetes nem nagyon volt, azon a hétvégén.
Most hétvégén, volt egy kis akció. Pénteken nagyon ihatnékom volt, és elindultunk kocsmázni. Az Umbra de noapteban kötöttünk ki, mivel hogy a Corvinus tele volt. Wiszkit ittam. Kívántam. Szombaton elindultunk nagy bicikli túrára Györgyfalva fele. Háát, kemény volt minden esetre, tudtam én hogy meredek, de nem hogy annyira. Kidöglöttünk rendesen amíg elértünk a terelőútig. Ott aztán letértünk Pata fele. Ott is akció volt. Sasfákat kellet beásni, kerítésnek. Döngöltem egy kis földet, hogy álljanak egyenesen a sasfák. Aztán jött az ebéd, nyuszihús.... nyammmm... Kaja után még döngöltem egy kicsit, aztán kidöglöttem, s gondoltam ideje lenne haza indulni. Na, há el is indultunk. Fújt a szél rendesen szemből, nehogy könnyű legyen az út. Na de tekertük, me nem volt mit hogy csinálni. Nem akartunk a szemétdomb fele menni mert ott tele van cigányokkal, és kutyákkal, nem lenne jó ha nekünk jönnek. Kikerültük, és egy másik úton mentünk, persze ott is egy cigány gettón kellet átmenni. Nem volt valami felmagasztaló élmény. Volt is ott egy bides nagy kutya. Na, gondolom, ha annak eszibe jut utánunk futni, megszívtuk. Akkora volt bakker, mint egy borjú. De rendes volt a cigánykutya, nem volt kedve becsületes biciklistákat hajkurászni. Hálás is voltam neki emiatt. Nem fejeztem ki neki hálámat, de gondolom érezte, mennyire hálás vagyok. Na aztán ezek után, más kaland nem volt. Jaaaa, még amikor elindultunk Györgyfalva fele, láttunk három őzikét egy kertben. Nem minden nap lát az ember három őzikét... egy kertben... fényes nappal... nemde?
Szóval hazaérkeztünk, fájt a seggem mint annak a rendje. De hát a sok biciklizés seggfájással jár. Vasárnap, gondoltam megint bicajozunk egyet. Ezúttal Bonchidára szándékoztam menni. De nem úgy alakutak a dolgok. Nagyon szép napra ébredtünk újra. Csicseregtek a madarak. Már hajnalin 5-kor. Áldott jó szokásuk van. Nem tudom miértn nem lehetne nekik 10kor elkezdeni csicseregni. Minden hajnalban fel kell húzzanak. Na de most nem ez a lényeg. Szóval úgy alakulnak a dolgok, hogy nyuszihúst sütünk a természet lágy ölén. Ez az ötlet is nagyon jó. Megyek, szétszedem a nyuszit, bésózóm, elkészülünk és megyünk is. Találkozunk Gyurival, s ő vezet minket a természet lágy öle felé. Azt mondja, hogy nem lesznek ott manelisták. Hiszek neki. Gyuri rendes gyerek. Mentünk bakker, de annyit..., hogy nagyon sokat, s mind felfele, át a gyümölcsösön, át az egész dumnyézón. Na de meghozta gyümölcsét a sok menés, mert megérkeztünk az erdő szélére. Tényleg nem voltak manelisták. Neki si fogtunk fát hordani, tüzet rakni. Lett is nagy tűz. Aztán parázs. Felraktuk a húsokat. Gyurival elpostáztunk egy cigit. Közbe öntözgettük a husit a borral. Iszogattuk a bort. Hú de jólesett. Meg is ittuk az egészet. Aztán bezabáltuk a nyuszikát. Zaba után megint útra-keltünk. Át az erdőn, árkon bokron át.
Sütött a nap, egész nap.
Hétfőn megint esik....
A múlthéten nem írtam. Valószínű azért mert olyan rossz idő volt, és szürke volt minden, és nem volt nagy kedvem az íráshoz.
Há igen, most egy hete hétvégén a házban voltunk nagyjából egész nap. Vasárnap nagy főzős akció volt. Életem első húslevesét készítettük el. Fincsi is lett. Nem lett zavaros, meg ilyenek. Igaz, hogy a végén leveses laska lett belőle, de nem baj, mert volt mivel felhígítani. Aztán így, más emlékezetes nem nagyon volt, azon a hétvégén.
Most hétvégén, volt egy kis akció. Pénteken nagyon ihatnékom volt, és elindultunk kocsmázni. Az Umbra de noapteban kötöttünk ki, mivel hogy a Corvinus tele volt. Wiszkit ittam. Kívántam. Szombaton elindultunk nagy bicikli túrára Györgyfalva fele. Háát, kemény volt minden esetre, tudtam én hogy meredek, de nem hogy annyira. Kidöglöttünk rendesen amíg elértünk a terelőútig. Ott aztán letértünk Pata fele. Ott is akció volt. Sasfákat kellet beásni, kerítésnek. Döngöltem egy kis földet, hogy álljanak egyenesen a sasfák. Aztán jött az ebéd, nyuszihús.... nyammmm... Kaja után még döngöltem egy kicsit, aztán kidöglöttem, s gondoltam ideje lenne haza indulni. Na, há el is indultunk. Fújt a szél rendesen szemből, nehogy könnyű legyen az út. Na de tekertük, me nem volt mit hogy csinálni. Nem akartunk a szemétdomb fele menni mert ott tele van cigányokkal, és kutyákkal, nem lenne jó ha nekünk jönnek. Kikerültük, és egy másik úton mentünk, persze ott is egy cigány gettón kellet átmenni. Nem volt valami felmagasztaló élmény. Volt is ott egy bides nagy kutya. Na, gondolom, ha annak eszibe jut utánunk futni, megszívtuk. Akkora volt bakker, mint egy borjú. De rendes volt a cigánykutya, nem volt kedve becsületes biciklistákat hajkurászni. Hálás is voltam neki emiatt. Nem fejeztem ki neki hálámat, de gondolom érezte, mennyire hálás vagyok. Na aztán ezek után, más kaland nem volt. Jaaaa, még amikor elindultunk Györgyfalva fele, láttunk három őzikét egy kertben. Nem minden nap lát az ember három őzikét... egy kertben... fényes nappal... nemde?
Szóval hazaérkeztünk, fájt a seggem mint annak a rendje. De hát a sok biciklizés seggfájással jár. Vasárnap, gondoltam megint bicajozunk egyet. Ezúttal Bonchidára szándékoztam menni. De nem úgy alakutak a dolgok. Nagyon szép napra ébredtünk újra. Csicseregtek a madarak. Már hajnalin 5-kor. Áldott jó szokásuk van. Nem tudom miértn nem lehetne nekik 10kor elkezdeni csicseregni. Minden hajnalban fel kell húzzanak. Na de most nem ez a lényeg. Szóval úgy alakulnak a dolgok, hogy nyuszihúst sütünk a természet lágy ölén. Ez az ötlet is nagyon jó. Megyek, szétszedem a nyuszit, bésózóm, elkészülünk és megyünk is. Találkozunk Gyurival, s ő vezet minket a természet lágy öle felé. Azt mondja, hogy nem lesznek ott manelisták. Hiszek neki. Gyuri rendes gyerek. Mentünk bakker, de annyit..., hogy nagyon sokat, s mind felfele, át a gyümölcsösön, át az egész dumnyézón. Na de meghozta gyümölcsét a sok menés, mert megérkeztünk az erdő szélére. Tényleg nem voltak manelisták. Neki si fogtunk fát hordani, tüzet rakni. Lett is nagy tűz. Aztán parázs. Felraktuk a húsokat. Gyurival elpostáztunk egy cigit. Közbe öntözgettük a husit a borral. Iszogattuk a bort. Hú de jólesett. Meg is ittuk az egészet. Aztán bezabáltuk a nyuszikát. Zaba után megint útra-keltünk. Át az erdőn, árkon bokron át.
Sütött a nap, egész nap.
Hétfőn megint esik....
2010. április 8., csütörtök
bicatúra
Na, rám jött az írhatnék. Szóval, nagy tervek járnak mostanában az agyamban. Az egész ott kezdődött, hogy megjelent a plakát a Rockmaratonról. Persze a jelenlét kötelező. S aztán variálódtak a dolgok az agyamban és arra gondoltam, hogy milyen fasza lenne biciklivel menni. Na, de ha már ott vagyunk, akkor mér ne menjünk másfele is? Így alakult ki egy elég jó kis túra tervezet. Nem túl nagy napi távolságokkal. Szóval, valahogy, a következő képpen nézne ki:
1. nap - Kolozsvár => Régen - 90 km, 6 óra
kolozsvar - regen nagyobb térképen való megjelenítése
2. nap - Régen => Szejke - 90 km, 6 óra
regen - szovata nagyobb térképen való megjelenítése
Útvonal ehhez: DN 13A nagyobb térképen való megjelenítése
7. nap - Szejke => Hévíz - 90 km, 6 óra
Udvarhely - Héviz nagyobb térképen való megjelenítése
8. nap - Héviz => Dorna Vátra - 70 km, 5 óra
Héviz - Dorna Vátra nagyobb térképen való megjelenítése
9. nap - Dorna Vátra => Colibita - 70 km, 5óra
Dorna Vátra - Colibita nagyobb térképen való megjelenítése
10. nap - Colibita => Beszterce - 40 km, 3 óra
Colibita - Beszterce nagyobb térképen való megjelenítése
11. nap - Beszterce => Cege - 50 km, 4 óra
12. nap - Cege => Kolozsvár - 70 km, 5 óra
Szóval erről lenne nagyba szó. Persze erre fel kell jól készülni, edzeni, belejönni a pedálozásba, de nem magvalósíthatatlan. Egyelőre nagyon beleélem magam a dologba. Akarok készíteni egy vontatót a biciklihez amire lehessen pakolni a dolgokat. Van még dolog elég, de a jó tervezés a lelke mindennek :D
Próbáltam olyan utakat keresni ahol kisebb a forgalom. Remélem nem fognak a kamionok leseperni az útról. De addig még rendbe kell tegyem a biciklim is. Kiszedetni a nyolcast hátulról. Kell új lánc. Meg ilyen érdekességek. A tegnap vettem kilométerórát, nehogy meghaladjam útközben a törvényes sebességet :))
Még kell vegyek egy jó napszemüveget,kesztyűt, és lámpákat, és sisakot... off viata mea, na de addig még sok van, s be lehet szerezni ezeket a dolgokat.
1. nap - Kolozsvár => Régen - 90 km, 6 óra
kolozsvar - regen nagyobb térképen való megjelenítése
2. nap - Régen => Szejke - 90 km, 6 óra
regen - szovata nagyobb térképen való megjelenítése
Útvonal ehhez: DN 13A nagyobb térképen való megjelenítése
7. nap - Szejke => Hévíz - 90 km, 6 óra
Udvarhely - Héviz nagyobb térképen való megjelenítése
8. nap - Héviz => Dorna Vátra - 70 km, 5 óra
Héviz - Dorna Vátra nagyobb térképen való megjelenítése
9. nap - Dorna Vátra => Colibita - 70 km, 5óra
Dorna Vátra - Colibita nagyobb térképen való megjelenítése
10. nap - Colibita => Beszterce - 40 km, 3 óra
Colibita - Beszterce nagyobb térképen való megjelenítése
11. nap - Beszterce => Cege - 50 km, 4 óra
12. nap - Cege => Kolozsvár - 70 km, 5 óra
Szóval erről lenne nagyba szó. Persze erre fel kell jól készülni, edzeni, belejönni a pedálozásba, de nem magvalósíthatatlan. Egyelőre nagyon beleélem magam a dologba. Akarok készíteni egy vontatót a biciklihez amire lehessen pakolni a dolgokat. Van még dolog elég, de a jó tervezés a lelke mindennek :D
Próbáltam olyan utakat keresni ahol kisebb a forgalom. Remélem nem fognak a kamionok leseperni az útról. De addig még rendbe kell tegyem a biciklim is. Kiszedetni a nyolcast hátulról. Kell új lánc. Meg ilyen érdekességek. A tegnap vettem kilométerórát, nehogy meghaladjam útközben a törvényes sebességet :))
Még kell vegyek egy jó napszemüveget,kesztyűt, és lámpákat, és sisakot... off viata mea, na de addig még sok van, s be lehet szerezni ezeket a dolgokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)