Pages

2009. december 24., csütörtök

szabadsag1

Hehe, megértem ezt is, hogy szabadságra jöttem. Mondjuk rosszul kezdődött, mert egy nagy hüléssel kezdődött. Na de minden jó, ha a vége jó, és még nincs vége, alig a közepénél tartok. Itt vagyok Lemhényben, ahol nekem az élet a kecske-tészta és kecske-pörkölt készitésről, és a mindenféle ojjektum épitéséről szól. Igen, ezek a Boglárka elvárásai. Egész nap főzünk és épitünk. A nagy hideg ami volt amikor érkeztünk, elhúzta a csikot, és már majdnem az egész hó megolvadt. Közben abba kellett hagyjam , mert vigyázni kellett a gyerekekre :D. A lényeg az h fő a kikapcsolódás. Még folytatom...

2009. december 17., csütörtök

hülés

Ennyi hó rég nem hullott egyszerre Kolozsváron. A reggel mikor kinéztem az ablakon, és láttam, hogy még mindig hull a hó, és milyen vastagon áll a fákon, már azt hittem, hogy nem fogok tudni kimenni a Ticoval az utcából. De összejött, ügyes a kicsi Tico. Korán indultam, mert el akartam menni a Kauflandba is kaját venni, mert otthon elfogyott az este a kenyér. Vettem finom piept gye puj umplutot. Be is vágtam egy részét a reggel, ahogy megérkeztem. Még mindig taknyolódok. Remélem szombatra elmúlik, mire megyünk Lemhénybe.


2009. december 16., szerda

tél

Húúúú bakker,

eljött a tél Kolozsvárra is. Akkora hó lett, amilyen rég nem volt. A reggel készitettem képeket az utcán. Szegény Tico, tele volt hóval, és csúsznak a kerekei, és fázik szegény. Reggel alig tud elindulni. De nem csak a Tico fázik, mert én is megfáztam. A tegnap köhögtem, ma már nam köhögök, ma már a taknyom folyik. Takonypóc vagyok. Nem értem hogy jön be a póc ebbe a kifejezésbe, de mindegy. Még két nap s itt a szabadság. Remélem nem lesz nagy hó, és el tudunk menni Lemhénybe.




2009. december 15., kedd

beteg

Na szerusz. Kemény volt a hétvége, hé. Pénteken már alig tudtam kivárni az 5 órát. De, csodák csodája, eljött. Normális hogy a második utam a kocsmába vezetett. Egyszer haza kellett menni átöltözni, meg a kocsit letenni, mert kocsistól nem lehet kocsmába menni. Na osztán el is indultunk a kocsmába. Zsolt is nálunk volt. Eccere mentünk. A Krajczárban várt Imola meg Zoltán. Ittunk, ittunk, beszéltünk, röhögtünk. Aztán 8 körül Imoláéknak menni kellett. Nekem már viszketett nagyon a bőröm, mert Floriska mondta hogy megy RIOT koncertre, és hogy menjek én is. Persze h akartam menni, elvégre azér volt hétvége. Attilának is kedve támadt koncertezni. El is indultunk a Rolland Garros-ba. Kiderült h nem ott van a koncert, hanem az Under Construction-ba. Há nem volt mit csinálni, elmentünk oda. Ott volt Floriska, meg Kecro, meg Fluff, meg csajok, meg pia. Zolika hívott hozzá szülinapozni, de nem mehettünk, mert szombaton nehéz nap állt előttünk. 10-kor haza is mentünk, mint a komolytalanok.

Túl sokat nem aludtunk. Szombaton korán keltünk. Fél 9-re az Apáczaiban kellett lenni, berendezni a termeket a gyermek adventre. Mi egy nagyon jó beosztást kaptunk. A ruhatárra kellett vigyázzunk. Nem volt túl izgi. De nem is volt nagy szükség izgalmas dolgokra, mert el voltam folyva. Va egy órát segítettünk a csajokak gyöngyöket árulni, de nem volt nagy a kereslet. Tengéslengéssel eltelt az idő. Estére már annyira le voltam fáradva, hogy amikor Ágoékkal beszéltem, háromszor kérdeztem meg, hogy ők mit csinálnak ott. Na, van ez így. És most Kinga haragszik rám, mert péntek este nem mutattam be neki Attilát… Majd legközelebb bemutatom, remélem addig megbocsájt.

Miután lejártak a cuccok az Apáczaiban, ivászati program volt, újra. Ezúttal hazamentünk inni, mert kellett jöjjenek Attila szülei, s akkor illett volna otthon lenni. Meg be is kellett fűteni. Megvettük a rengeteg sört. Én igazán nem voltam nagy ivós formában, csak egy sört ittam, meg egy kis bort, aztán egykor lefeküdtem.

Este megérkeztek Attila szülei, elmentünk értük az állomásra.

Vasárnap, másik buli. 20 évét ünnepelte a Szabadság. Nagy felhajtás a színházban. Kiöltöztem, mint Szaros Pista neve napján. Jól is néztem ki héééé :D. A progra után ettünk, ittunk a fogadáson. Aztán hazamentünk sziesztázni. Antiszociális voltam nagyon, u h befűtöttem s lefeküdtem. Aludtam is másfél órát. Miután felkeltem, kiderült h kéne valami vacsi. Elmentem pityókáért a Sora-ba, mert ott lehetett csak kapni legközelebb. Aztán készült finom vacsi. Csürke melle + pityóka, lerben. Nyamm nyamm.

A tegnap nyomi nap volt, fáradtság meg minden, délután kiderült h meg vagyunk hűlve mind a hárman. Hazamentem. Az első dolog az volt h behúztunk Attilával egy pohár páleszt. A torkon nem gyógyult meg tőle, de legalább bemelegedtem. Este komoly vacsora volt. Pirított kenyér foghagymával. Csikö jó a hűlés ellen. Aztán megnéztük az Antikrisztus című filmet. Még egyszer nem fogom megnézni J.

2009. december 10., csütörtök

estranged

Telik az idő, múlik az esztendő. Van ideje az embernek gondolkozni. A vállán ülő angyalkára, vagy ördögöcskére hallgasson? Sajnos (vagy nem sajnos), az utóbbi időben az ördögöcske befolyásosabb volt. Megéri keménykedni? Nem tudom, de jobb, mint szenvedni, az biztos. Néha mégis hiányzik. De legtöbbször eszembe jutnak, és leperegnek előttem olyan dolgok, amik nem igazán szívderítőek. Ilyenkor nehéz eldönteni, mi a jó, és mi a rossz. Mit lehet megbocsájtani, mit nem. Sajnos azt nem lehet eldönteni, hogy mit felejts el, és mit ne… ezen talán csak az idő segít. De mennyi idő kell hozzá?

Nehéz a várakozás… akkor is, ha jóra vársz, akkor is, ha rosszra. Ne várni semmire? Az sem a legjobb megoldás. Talán ettől szép az élet, hogy bármi megtörténhet, és attól szar, hogy meg is történik J.

Jól van na, nem kell pesszimista lenni.

Szombaton megyünk önkénteskedni a gyerek adventen. Lesz ott buli hé. Meg fogják enni az idegeimet a kölykök, vagy én az övéket :D, majd eldől.

2009. december 4., péntek

nincs címe, na

Jóvan, vége van ennek a hétnek is. S akkor mi van? Jön egy másik. Holnap VAU. S akkor mi? Nincs kedvem hozzá. Meglátom, lehet elmegyek odáig.... attól függ, hogy kelek fel. Aztán vasárnap, tuggya a franc. Kéne szavazni, de lehet hogy nem megyek. Megy a bánat szavazni. Inkább alszok, ha tudok, vagy dolgozok, ha lesz kedvem. De lesz egy fancot, me nem lesz. Jól a seggembe fognak rugni. Vegyék be. Jó hogy most jut eszébe mindenkinek, hogy kell valami.

Jön a Mikulás. Ja, persze. Üljön otthon, spóroljon, mert krízis van.

2009. december 1., kedd

ünnep

Nem tudom hánykor kéne lefeküdjek, hogy kipihenjem magam… az este is tízkor ágyban voltam. Már csak az vigasztal, hogy két hét múlva itt a szabadság. Remélem, kipihenem magam. Ma fél négykor megint kukorékoltam, de hálistennek el tudtam aludni újra. S aztán ma, a nagy nemzeti ünnepen munkába jönni. Fantasztikus, ez volt minden vágyam. Na, mindegy. Valahogy eltelik ez a nap is. Iszok egy teát, mert a kávé elfogyott. Még a nap se süt. Gyönyörű napom lesz ma.