Megvolt a tegnap is a kultúra adag. Váróterem Projekt a Tranzit házban. Jó hogy oda rendelt Tamás háromnegyed nyolcra, aztán kellett fagyoskodni. Meg a földön kellett ülni, mert annyi ember volt. Jól elzsibbadt a seggem, meg a lábam, meg a hátam. A darab jó volt, könnyű, fiatalos, végül is az egyetemisták életéről szólt.

Fél 12-re értünk haza, úgy hogy ma problémás volt a felkelés, meg problémás a munkában is ülni.

Ma helyet cseréltem a kollégával. Vége az egész napos pöcsölésnek, mert itt látnak. Most mikor nincs munkám, kell tegyem magam h dolgozok. Még ha nem lennék ilyen álmos. De még mi lesz miután ebédelek... Mindegy, valahogy túlélem.

Délután gyúrás. Remélem nem lesz megint tömegnyomor mint hétfőn. ahogy közeledik a tavasz, úgy szaporodnak meg az izmosodni vágyók. S érdekes módon mindenki a felső testén dolgozik. Persze, ha kimennek a strandra, az kell legyen szép izmos, aztán a többi nem számít. Én ezeket elneveztem répa-embereknek.