Sajnos rá kellett jöjjek, hogy mogyoróval hamarabb fogy a sör, mint csak úgy magára. Elég szar érzés, mikor rájövök, hogy már alig van, és mogyoró még van, és még férne sör is. De sajnos csak egyet vettem. Hát ebbe a kurva hidegbe nem fogok kimenni sörért. Amúgy sem mennék, mert túl dög vagyok ahhoz, de így legalább van egy jó okom.

Ma hazahoztam a netet, mert úgysem kellett senkinek a főnökségből, úgyhogy kihasználom az alkalmat. Nyugodtan fészbukozhatok és jutubozhatok, mert nem jön senki, hogy nézze, mit csinálok.

Basszák meg, annyira idegesít, mikor a munkások bejönnek az irodába, s odajönnek hozzám, és nézik, hogy mit csinálok.... bazmeg. MI a f**********szt érdekli őket? Nem hallottak olyasmiről, hogy intimitás??

Hát na, mondjuk Auto-CAD-on és mail-en kívűl, nem nagyon illene, hogy másvalami nyitva legyen a gépemen, de akkor is. Kapják be. Meg aztán amikor a másik oda leül mellém.... Lehet, hogy nem nézi mit csinálok, de akkor is.

Szóval a munkában mostanában nem lehet nyugodtan internetezni, és ez befolyásolja az egész magánéletem. Már nem tudom úgy ápolni az emberi kapcsolataimat mint azelőtt, nem tudom ötpercenként frissíteni a fészbukot, hogy azon perc lássam mi történik a barátaimmal, nem tudom nyugodtan nézni a mailjeimet, olvasni a híreket déli tizenkettőig. Ez szép lassan frusztrációkhoz fog vezetni, és szép lassan ezek a frusztrációk kiölnek belőlem mindenféle emberi érzést, és oda fogok jutni, hogy már nem fog érdekelni a fészbuk, meg a hírek, meg az iwiw, meg a hi5, hanem csak két parancsikon lesz a képernyőmön. Egyik az AutoCAD-é, másik meg a Total Commander-é.

Hát erre vagyok én ítélve?

NEM !!! Nem hagyom magam! Küzdeni fogok. Azért is, amikor csak lehet megnézem a fészbukomat, követem a híreket, tartom a kapcsolatot a virtuális világgal. Senki, és semmi nem foszthat meg ettől a jogomtól. Pont