riszegvirág, csak a riszegtetőn

Well. Ez a hétvége sem telt hiába. Péntek este megnéztük a filmet a szovjetek tömeggyilkosságairól itt. Ajánlom az erős idegzetűeknek. De azoknak sem ajánlom, hogy este nézzék. Lehet, hogy nem fognak halottakkal álmodni, mint én, de nem érdemes kockáztatni. Vagy ha valaki mindenáron meg akarja nézni este, aztán nekem ne zúgolódjon. Minden esetre érdekes dolgok vannak benne. Például az, hogy a szovjeteket nem ítélik el annyira a gyilkosságaikért, mint a nácikat. Pedig ajaj, a szovjetek is kinyírtak tizenvalahány millió ukránt, és nemcsak. Szóval tanulságos filmecske, erős idegzetűeknek.

Szombaton aztán fél 8-kor keltem, hogy tudjak elkészülni. Hát, na, felkelni, pisikálni, csipát kimosni. Aztán kéne enni, de mit?... Volt még egy fél csirkemell, na, mondom,úgyis kell enni rendesen, ha az ember biciklizni akar 40 kilométert. Nekifogtam megkészíteni. Rizset főztem, nyammnyamm, de fincsi lett. Megjött Eszti is. Bévágtuk a kaját s elindultunk. Egyszer fel kellett fújjam a kerekem a MOL-nál. Elég nehezen lehet a városba közlekedni, de valahogy csak kijutottunk. Szerencsére nem volt túl nagy forgalom abban az órában. Kiértünk a városból és felkészültem lelkileg a nagy útra. Fenesen akkora lett a forgalom tízóra magasságában, hogy gyorsabban haladtunk mit a kocsik. Mindenki elindult kirándulni. Aztán az autópiacnál megint dugó volt. Na de haladtunk szépecskén. Jól met a dolog amíg jöttek az emelkedők. Hát, olyankor végiggondoltam még egyszer a nagy túrát. Nem olyan egyszerű. Remélem belejövünk addig. Na, de amúgy elég jól haladtunk, azt hiszem.

Majdnem elmentünk motoros találkozóra Jegenyére. Az volt a baj, hogy nagyon nagy az ereszkedő le a faluba. Nem nagyon érte meg nekünk lemenni, mert aztán vissza kellett volna jönni. A cél, meg a riszegtető, volt. Egy óra körül érkeztünk meg Kőrösfőre. Aztán jött a másik mászás, fel a riszegtetőre. Sütött a nap rendesen. Meleg az volt bőven. Valahogy csak kivonszoltuk magunkat. Megcsodáltam a riszeg virágot. Az emberek szedték le rendesen, habár ki volt írva, hogy védett növény. Szóval, láttam én is riszeg virágot. Letettük a bicikliket. Nekem nagyon elment az életkedvem. Nagyon melegem volt. Ettünk miccset, szalmakrumplit, de mintha semminek nem lett volna íze. Ittam egy sört. Hálistennek elkezdett fájni a fejem is. Még hogy vissza akartunk menni biciklivel. Ajaj, abból sem lett volna hálaisten. Végül úgy döntöttünk, hogy vonattal megyünk vissza. Hát, az egy okos döntés volt. Egy ideig még luzerkedtünk a majálison, aztán elidnultunk a zsoboki állomásra. Fájt a fejem mint a franc. A vonaton találkoztunk Zsazsával, elbeszélgettünk Kolozsvárig.

Hazaérve bevágtam két Antinevralgic-ot. Hála az égnek, meg is jött a hatása egy idő után. Begyújtottam, tusoltam, ettem madárlátta melegszendvicset, és lefeküdtem. Nem volt probléma az elalvással.

Vasárnap 8kor megébredtem. Hogy a fene egye meg, hogy nem tudok sokat aludni. Aztán va két órát tökéletlenkedtem. Mind gondolkoztam, hogy mit kéne csinálajk, bementem a fürdőbe, de nemtom mér, na, gondoltam ha már ott vagyok, elvégzem a kis dolgot. Aztán kiirtottam a vírust a számítógépről, remélem végleg. 12-kor már kezdtem magamhoz térni, tettem egy adagot mosni. Mosogattam, meg ilyenek, aztán eldöntöttem, hogy csinálunk egy villám vizitet Désre, mert úgyis kellenek azok a papírok az adóbevalláshoz. El is mentünk. Jó éhes voltam. Felment a cukrom a balfasz sofőrök miatt, akik nem tudnak félre húzni egy kicsit, hogy el tudjál menni mellettük kényelmesen, pedig van hely bőven. Na mindegy. Otthon megtömtem jól a belem. Aztán jöttünk is vissza. Elhoztam Désről két mameszt, mert szegények stoppoltak, és áztak. Hát kb ilyenek történtek.


itt történt az akció


valahol ott van Zsobok