Hát miről is írhatnék, másról, mint a hétvégéről? Mondjuk írhatnék a hét közepéről is akár, csak az nem volt izgalmas. Mondjuk a hétvége se volt izgalmas, de legalább történt valami. Hogy mi? Hát, ha a péntek délután már hétvégének számít, akkor arról nem fogok mesélni, mert per pillanat nem jut eszembe mit csináltunk. Majd visszatérek, ha eszembe jut.
Szóval szombaton, olyan terveim voltak, hogy elmegyek Désre. Hát, nem jött össze, mert elszarakodtam a délelőttöt, nekifogtam takarítani, meg mosni, meg mosogatni, meg ilyenek. El is telt szépen az idő. Aztán nem fértem a bőrömbe, és muszáj volt vegyek egy bicskát magamnak. Nem pont olyan lett mint amilyet akartam, de na. Az drága volt. Azt hittem, hogy olcsóbb. Na mindegy. Délután kibicikliztünk Bácsba az erdőbe. Este meg pizzát sütöttünk. Aszem... vagy ez volt pénteken? Nagyjából mindegy. Megtanultam dagasztani, u h majd süthetek otthon is. Szóval szombat este, elég korán befejeződött a program, azt hiszem olyan 10 körül lefeküdtem. Vasárnapra halasztottuk a Désre menést. Vonattal mentünk, mert lejárt a biztosítás a kocsira, aztán még nem voltam hajlandó újat kötni. Egyszer majd meglesz az is.
Kellemes meglepetés volt a vonatozás. Valami feljavított külföldi szekondhend vonat lehetett. Meg voltam lepődve, hogy milyen komfortos. Az emeleten elég meleg volt, és nem ment a légkondi, úgy hogy leköltöztünk a földszintre. Désen ettünk ittunk. Egy kicsit összeszedtem dolgokat a kertben, aztán indultunk haza. Visszafele nem volt valami kellemes. Tele volt a vonat egyetemistákkal. Nem volt hely ülni. Aztán valami csövesek is felszálltak, és jó büdösek voltak. Szóval fantasztikus volt az utazás. Remélem többet nem lesz ilyen.
Aztán vásároltunk, és elmentünk az Esztike mázsorátjára. Aztán azzal annyi. Eltelt a vikkend.
Hálistennek egyre kevesebb a csótány. Betömtem szilikonnal valami lyukakat a hétvégén. Azt hittem h ott jönnek be a kedves rovarok. De nem. Mert aztán még találtam vagy 2 kicsit és egy jó nagyot a fürdőben. Na, de az a lényeg, h egyre kevesebb van. Eddig volt naponta 5, legalább. Egy pár napja, csak egy, kettő, néha egy sem. Az érdekes az, hogy mind háton vannak mikor rájuk találok. Mondjuk, ez nem is rossz, mert meg lehet könnyen ölni őket. Csak az a nagy rejtély számomra, hogy hogy kerülnek ők mind a hátukra, hogy aztán nem tudnak újra lábra állni. De valahogy majd ezt is megoldja nekik ez evolúció. Biztos fognak nőni lábaik a hátukra is, és akkor az sem lesz baj ha hátra esnek. Vagy valami ilyesmi. Minden esetre gyezkurköréc rovarok, hogy annyi millió éven keresztül kibírták. Respekt és tisztelet, de attól még nem muszáj a házban járkáljanak, mert a frász utolér mikor a szobában látom. Igaz az csak kétszer történt. Egyszer az ágyban volt :). Nagyon aranyosan pihent a pléden. Nem sikerült kinyírni. De nem is jelentkezett többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése