nyuszi

Na basztikuli.

A múlthéten nem írtam. Valószínű azért mert olyan rossz idő volt, és szürke volt minden, és nem volt nagy kedvem az íráshoz.

Há igen, most egy hete hétvégén a házban voltunk nagyjából egész nap. Vasárnap nagy főzős akció volt. Életem első húslevesét készítettük el. Fincsi is lett. Nem lett zavaros, meg ilyenek. Igaz, hogy a végén leveses laska lett belőle, de nem baj, mert volt mivel felhígítani. Aztán így, más emlékezetes nem nagyon volt, azon a hétvégén.

Most hétvégén, volt egy kis akció. Pénteken nagyon ihatnékom volt, és elindultunk kocsmázni. Az Umbra de noapteban kötöttünk ki, mivel hogy a Corvinus tele volt. Wiszkit ittam. Kívántam. Szombaton elindultunk nagy bicikli túrára Györgyfalva fele. Háát, kemény volt minden esetre, tudtam én hogy meredek, de nem hogy annyira. Kidöglöttünk rendesen amíg elértünk a terelőútig. Ott aztán letértünk Pata fele. Ott is akció volt. Sasfákat kellet beásni, kerítésnek. Döngöltem egy kis földet, hogy álljanak egyenesen a sasfák. Aztán jött az ebéd, nyuszihús.... nyammmm... Kaja után még döngöltem egy kicsit, aztán kidöglöttem, s gondoltam ideje lenne haza indulni. Na, há el is indultunk. Fújt a szél rendesen szemből, nehogy könnyű legyen az út. Na de tekertük, me nem volt mit hogy csinálni. Nem akartunk a szemétdomb fele menni mert ott tele van cigányokkal, és kutyákkal, nem lenne jó ha nekünk jönnek. Kikerültük, és egy másik úton mentünk, persze ott is egy cigány gettón kellet átmenni. Nem volt valami felmagasztaló élmény. Volt is ott egy bides nagy kutya. Na, gondolom, ha annak eszibe jut utánunk futni, megszívtuk. Akkora volt bakker, mint egy borjú. De rendes volt a cigánykutya, nem volt kedve becsületes biciklistákat hajkurászni. Hálás is voltam neki emiatt. Nem fejeztem ki neki hálámat, de gondolom érezte, mennyire hálás vagyok. Na aztán ezek után, más kaland nem volt. Jaaaa, még amikor elindultunk Györgyfalva fele, láttunk három őzikét egy kertben. Nem minden nap lát az ember három őzikét... egy kertben... fényes nappal... nemde?

Szóval hazaérkeztünk, fájt a seggem mint annak a rendje. De hát a sok biciklizés seggfájással jár. Vasárnap, gondoltam megint bicajozunk egyet. Ezúttal Bonchidára szándékoztam menni. De nem úgy alakutak a dolgok. Nagyon szép napra ébredtünk újra. Csicseregtek a madarak. Már hajnalin 5-kor. Áldott jó szokásuk van. Nem tudom miértn nem lehetne nekik 10kor elkezdeni csicseregni. Minden hajnalban fel kell húzzanak. Na de most nem ez a lényeg. Szóval úgy alakulnak a dolgok, hogy nyuszihúst sütünk a természet lágy ölén. Ez az ötlet is nagyon jó. Megyek, szétszedem a nyuszit, bésózóm, elkészülünk és megyünk is. Találkozunk Gyurival, s ő vezet minket a természet lágy öle felé. Azt mondja, hogy nem lesznek ott manelisták. Hiszek neki. Gyuri rendes gyerek. Mentünk bakker, de annyit..., hogy nagyon sokat, s mind felfele, át a gyümölcsösön, át az egész dumnyézón. Na de meghozta gyümölcsét a sok menés, mert megérkeztünk az erdő szélére. Tényleg nem voltak manelisták. Neki si fogtunk fát hordani, tüzet rakni. Lett is nagy tűz. Aztán parázs. Felraktuk a húsokat. Gyurival elpostáztunk egy cigit. Közbe öntözgettük a husit a borral. Iszogattuk a bort. Hú de jólesett. Meg is ittuk az egészet. Aztán bezabáltuk a nyuszikát. Zaba után megint útra-keltünk. Át az erdőn, árkon bokron át.

Sütött a nap, egész nap.

Hétfőn megint esik....