Újra hétfő.

A bánatba belé. Na de csak ne pofázzak, mert a hétvége jó volt. Nem lehet minden nap hétvége. Mozgalmas volt. Szerencsére berakták a pénzt pénteken és este le tudtunk menni a Yesterdays koncertre. Előzenekarként egy holland együttes volt, amelyik egészen jól énekelt. Nemtom mi a nevük, de lényegtelen. Aztán jöttek Yesterdays-ék. Ugyanazt, és ugyanúgy énekelték mint a múlt hétvégén. Számomra nem volt túl érdekfeszítő, meg álmos is voltam. Nem is ültünk nagyon sokat. Jobban jártam hogy hazamentem. Aztán ott volt az a romány gáska amelyinek nem nagyon tetszett hogy magyarul énekel az együttes. Hát, ez van. Valahogy túlélték.

Szombaton egyet nyiratkoztam, meg kifizettem a mobil számlát, nehogy levágják. Voltam egyet edzeni, aztán elvittem Ildikóékat az állomásra, utána alukáltam egyet. Udvaroltam is egy kicsit. Este lementem a Pubba Los Pogos koncertre.

Vasárnap elég morcosan keltem. Nem volt semmi kedvem, de aztán kisütött a napocska, és megjött az életkedvem. Kitaláltam, hogy menjünk el Tordára a sóbányába. Mivel a babámnak is tetszett az ötlet, már semmi akadály nem volt. El is indultunk. Arra fele az autópályán mentünk, hogy lássam én is milyen az autópálya. Hát nagyon cucc. Lehet vágtatni 130-al végig. Hátha megérjük, hogy Brassóig legyen autópálya. A bányába nagyon vagány volt. Attól eltekintve, hogy hideg volt. Ahhoz képest hogy nemtudom hány millió eurót fektettek be, még mindig látszik, hogy román munka, hogy Romániában vagyunk. Abból a pénzből biztos egy csomót lenyúltak. Na de amúgy az elképzelés az szép. Elég rég nem mászkáltam ennyit lépcsőkön, mivel az egyik lift el volt romolva, a másuknál meg nagy volt a gyúródás. De hát fiatalok vagyunk, mi a fene. Láttuk a szerkezetet amelyikkel hozták fel a sót a bányából. Meg van egy rész ahol szépen visszhangzik. Igen, és rengeteg mindenütt a só :)). Még a falak is sóból vannak. Nagyon érdekes :D Hazafele nem az autópályán jöttünk. Elkezdett fájni a fejem, s aztán végig fájt. Hazaértünk, elmentünk soppingolni, s aztán jártuk a landarist a bevásárlóközpontokban. Úgy tettünk mintha rengeteg elkölteni való pénzünk lenne. Végül már a derekam is fájni kezdett, úgy hogy abbahagytuk a császkálást. A Polusban beültem egy X5-ös BMW-be. Elég cuccos. És van BMW bicikli, 30 mila. Nem olcsó. Estére úgy megfájult a fejem mint a franc. Alig tudtam elaludni, de valahogy csak összejött.