Nnna, hát ez is megvolt. Mármint a szülinapom. Mert nekem is van olyan. Méghozzá az év elején. Méghozzá január közepén, majdnem. Pfff, 28, nem is jó rágondolni. De nem is kell rágondolni. Az ember úgyis annyi éves, mint amennyinek érzi magát, há nem? De.
Szóval csütörtökön, jó illuminált állapotba hoztam magam, miután jól összekevertem a pálinkát, a sört, a bort, a vodkát. Hazamentem munka után, s a karikatúrát nehezen vettem észre a falon J, most minden reggel csúnyán nézek magamra a falról. Aztán elmentünk próbára. Ott besöröztünk. Rendesek voltak a fiúk és elengedtek 9-kor. Amúgyis fáradt voltam, meg ilyenek. Na, de a high life-ban nem volt hely. Ezér kötöttünk ki a Corvinusban. Ott volt hely. Mert ha nem lett volna, nem ültünk volna ott sem. Megbeszéltük, hogy ejnye-bejnye, vagy enye-benye. Hát én így még nem hallottam, hogy enye-benye. Na mindegy. Hidegen hozták a vörös bort. Hogy milyen világban élünk. A fehért biztos melegen hozták volna. Na, mindegy. Konyakot kellett volna igyak. Azzal nincsenek olyan gondok. Valahogy sikerült nem elaludni. Aztán 12-kor hazahúztunk. Vettünk gusztustalan szendvicset a szorában, vagyis, Attila, meg Zsolt vettek. Voltak ott valami „niggerek”, néztek csúnyán. Majdnem kihúzták a fércet, szerencséjükre kimentem, mert másképp nagy baj lett volna.
A péntek a másnaposság jegye alatt telt el. Úgy fájt a fejem, h csak. Nem volt kedvem semmit csinálni. Fujjj. Közbe jött a kollégám Bukarestből repülővel. Elmentem érte, elvittem a műépítészhez. Délután utána mentem. Persze, éhes volt szegény, hát elvuttem a Mall-ba, hogy egyen. Aztán eszébe jutott, hogy ajándékot kar vásárolni a nőjének. Én már kezdtem idegeskedni, mert itt voltak az öregek, és jöttek hozzám, és nem volt senki otthon. Na, de nem volt mit pofázzak. Elvittem, vissza a reptérre. Aztán irány haza, beengedni a bandát, aztán ki Bácsba, Krisztina után, Aztán vissza haza. Off viata mea.
Sokat nem ültek. Miután Andit is letettük a korháznál, udvarlós program következett.
Szombaton, Sanyi bácsival elvittük a dácsiát a bontóba. Volt a dácsiában egy cica. Azt hittem, hogy alszik, és meg akartam simogatni. Aztán, kiderült, hogy nem alszik… meg volt halva szegény. Meg akartam simogatni, de egy kicsit meredt volt szegény, meg hideg. Hát, rosszul járt. Na, aztán, mi a fenét csináltam még szombaton? Jaa, elmentem analíziseket csináltatni. Lecsapolták a fél véremet. Meg EKG-t csináltak. Kiderült, hogy nekem sem a lábammal van baj. Na, de a fejemmel sem, hanem a májammal. Lehet a sok pia, az utóbbi időben. Este udvaroling. Éjjel gaming, hajnali 4-ig.
Vasárnap lazuling. Azé, na, elraktam a ruhákat, a szárítóról. Ideje is volt, egy hét után. Mosogattam is, a változatosság kedvéért. Aztán erőt vettem magamon, és elmentem Andihoz. Katika egészen jól érezte magát, csinálta a fesztivált, bohóckodott. Tudja is ő, hogy mi a helyzet. Ezek után egy kis udvarlás, hazamenés, lefekvés, ma reggel felkelés.
Van új naptárunk a konyhában. 2010-es. Fasza. Írja a névnapokat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése